HU/BG 18.59
59. VERS
- yad ahaṅkāram āśritya
- na yotsya iti manyase
- mithyaiṣa vyavasāyas te
- prakṛtis tvāṁ niyokṣyati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat – ha; ahaṅkāram – a hamis egónál; āśritya – menedéket keresve; na yotsye – nem fogok harcolni; iti – így; manyase – gondolkodsz; mithyā eṣaḥ – ez mind valótlan; vyavasāyaḥ – eltökéltség; te – tiéd; prakṛtiḥ – az anyagi természet; tvām – téged; niyokṣyati – tettre késztet majd.
FORDÍTÁS
Ha nem cselekszel az utasításom szerint, és megtagadod a harcot, tévútra lépsz. Természeted miatt a jövőben mindenképpen háborúskodnod kell majd.
MAGYARÁZAT
Arjuna katona volt, kṣatriya természettel született, ezért természetéből adódóan a harc volt a kötelessége. Hamis egója miatt azonban attól tartott, hogy bűnéért, ha megöli tanárát, nagyatyját és barátait, el kell szenvednie a visszahatásokat. Valójában tettei urának gondolta magát, aki irányítani képes, hogy azok jó vagy rossz eredménnyel járnak-e, s megfeledkezett róla, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége ott állt mellette, és utasítása az volt, hogy harcoljon. Ez a feledékenység jellemző a feltételekhez kötött lélekre. Az Istenség Személyisége megmondja neki, hogy mi a helyes és mi a helytelen, és csupán Kṛṣṇa-tudatban kell cselekednie ahhoz, hogy elérje az élet tökéletességét. Senki sem ismeri a sorsát úgy, mint a Legfelsőbb Úr, ezért a legjobb elfogadni a Legfelsőbb Úr utasítását és aszerint cselekedni. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vagy képviselőjének, a lelki tanítómesternek az utasítását senki se hagyja figyelmen kívül. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének parancsát habozás nélkül végre kell hajtani. Ez az, ami minden körülmények között védelmet nyújt az embernek.