HU/BG 2.10
10. VERS
- tam uvāca hṛṣīkeśaḥ
- prahasann iva bhārata
- senayor ubhayor madhye
- viṣīdantam idaṁ vacaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam – neki; uvāca – mondta; hṛṣīkeśaḥ – az érzékek ura, Kṛṣṇa; prahasan – mosolyogva; iva – úgy; bhārata – ó, Dhṛtarāṣṭra, Bharata sarja; senayoḥ – a seregeknek; ubhayoḥ – mindkét félnek; madhye – között; viṣīdantam – a bánkódónak; idam – a következő; vacaḥ – szavakat.
FORDÍTÁS
Ó, Bharata leszármazottja! Kṛṣṇa ekkor a két sereg között az alábbi szavakat intézte mosolyogva a bánattól sújtott Arjunához:
MAGYARÁZAT
A beszélgetés két bensőséges barát, Hṛṣīkeśa és Guḍākeśa között folyt. Barátok lévén azonos szinten álltak, ám egyikük önszántából a másik tanítványa lett. Kṛṣṇa azért mosolygott, mert egy barátja a tanítványa akart lenni. Ő, mindenki Ura és mestere, mindig felsőbbrendű helyzetben van, mégis barátjává, fiává vagy kedvesévé válik annak a bhaktájának, aki ilyen szerepben szeretné látni Őt. Amikor mesternek választották, rögtön vállalta ezt a szerepet, s tanítványához mesterként, kellő komolysággal szólt. Láthatjuk, hogy a tanítómester és tanítványa közötti beszélgetés a két sereg jelenlétében történt, nyíltan, hogy mindenkinek áldására legyen. A Bhagavad-gītā tehát nem egy bizonyos embernek, társadalomnak vagy közösségnek szól, hanem mindenkinek, s barát és ellenség egyformán jogosult arra, hogy hallja.