HU/SB 1.6.32
32. VERS
- deva-dattām imāṁ vīṇāṁ
- svara-brahma-vibhūṣitām
- mūrcchayitvā hari-kathāṁ
- gāyamānaś carāmy aham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
deva—az Istenség Legfelsőbb Személyisége (Śrī Kṛṣṇa); dattām—megajándékozva; imām—ez; vīṇām—húros hangszer; svara—ének ütem; brahma—transzcendentális; vibhūṣitām—díszítve; mūrcchayitvā—vibráló; hari-kathām—transzcendentális üzenet; gāyamānaḥ—állandóan énekelve; carāmi—vándorlok; aham—én.
FORDÍTÁS
Így vándorlok, állandóan az Úr dicsőségének transzcendentális üzenetét énekelve, s a transzcendentális hangú vīṇān játszom, melyet az Úr Kṛṣṇa adott nekem.
MAGYARÁZAT
A hangszerről, melyet Nārada az Úr Śrī Kṛṣṇától kapott, a Liṅga Purāṇa ír, s ezt Śrīla Jīva Gosvāmī is megerősíti. Ez a transzcendentális hangszer azonos az Úr Śrī Kṛṣṇával és Nāradával, mert mind ugyanabba a trnszcendentális kategóriába tartoznak. A hangszer keltette vibráció nem lehet anyagi, és ezért a Nārada hangszere által terjesztett dicsőség és kedvtelések is transzcendentálisak, az anyagi mámor leghalványabb árnyalata nélkül. A hét énekritmus, a ṣa (ṣaḍja), ṛ (ṛṣabha), gā (gāndhāra), ma (madhyama), pa (pañchama), dha (dhaivata) és ni (niṣāda) szintén transzcendentálisak, és legfőképpen transzcendentális daloknál alkalmazhatók. Mint az Úr tiszta bhaktája, Śrī Nāradadeva mindig teljesíti kötelességét az Úrral szemben amiatt, hogy az Úr neki ajándékozta ezt a hangszert. Mindig az Ő transzcendentális dicsőségéről énekel, ezért szilárdan áll emelkedett helyzetében. Egy önmegvalósított léleknek az anyagi világban Śrīla Nārada Muni nyomdokait követve szintén helyesen kell használnia a hangértékeket — ṣa, ṛ, gā, ma stb. — az Úr szolgálatában, azáltal, hogy állandóan az Úr dicsőségét zengi, amint azt a Bhagavad-gītā is megerősíti.