HU/BG 2.32
32. VERS
- yadṛcchayā copapannaṁ
- svarga-dvāram apāvṛtam
- sukhinaḥ kṣatriyāḥ pārtha
- labhante yuddham īdṛśam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadṛcchayā – magától; ca – is; upapannam – érkezett; svarga – a mennyei bolygóknak; dvāram – kapuját; apāvṛtam – szélesre táró; sukhinaḥ – nagyon boldogok; kṣatriyāḥ – a királyi rend tagjai; pārtha – ó, Pṛthā fia; labhante – elérik; yuddham – háborút; īdṛśam – mint amilyen ez.
FORDÍTÁS
Ó, Pārtha! Boldogok a kṣatriyák, akiknek ilyen váratlan lehetőségeik kínálkoznak a harcra, megnyitván számukra a mennyei bolygók kapuját.
MAGYARÁZAT
Az Úr Kṛṣṇa, a világ legfelsőbb tanítója elítéli Arjuna magatartását, aki azt mondta: „Nem látok semmi jót a harcban. Csupán örökké tartó pokoli léthez vezet majd.” Arjuna szavai egyedül tudatlanságának tudhatók be. Nem akart erőszakot alkalmazni a reá kiszabott kötelesség végrehajtása során, ám egy kṣatriya részéről meglehetősen ostoba filozófia a csatatéren az erőszakmentességet választani. A Parāśara-smṛtiben, a vallásos szabályok könyvében – melyet a nagy bölcs, Parāśara, Vyāsadeva apja írt – ez áll:
- kṣatriyo hi prajā rakṣan
- śastra-pāṇiḥ pradaṇḍayan
- nirjitya para-sainyādi
- kṣitiṁ dharmeṇa pālayet
„A kṣatriya kötelessége, hogy megvédelmezze a népet minden bajtól, s ezért adott esetben erőszakhoz kell folyamodnia a törvény és a rend fenntartása érdekében. Le kell tehát győznie az ellenséges királyok katonáit, s a vallásos elvek szerint kell kormányoznia a világot.” Arjunának semmilyen szempontból nem volt oka rá, hogy megtagadja a harcot. Ha legyőzi ellenségeit, királyi örömök várják, ha pedig elesik a csatában, a felsőbb bolygókra emelkedik, melynek kapui tárva-nyitva állnak előtte. A harc tehát mindkét esetben a javára válna.