HU/BG 5.1
1. VERS
- arjuna uvāca
- sannyāsaṁ karmaṇāṁ kṛṣṇa
- punar yogaṁ ca śaṁsasi
- yac chreya etayor ekaṁ
- tan me brūhi su-niścitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
Arjuna mondta; sannyāsam – lemondást; karmaṇām – minden tettről; kṛṣṇa – ó, Kṛṣṇa; punaḥ – megint; yogam – odaadó szolgálatot; ca – is; śaṁsasi – dicséred; yat – ami; śreyaḥ – hasznosabb; etayoḥ – e kettő közül; ekam – egyet; tat – azt; me – nekem; brūhi – kérlek, mondd meg; su-niścitam – határozottan.
FORDÍTÁS
Arjuna így szólt: Ó, Kṛṣṇa, először azt kéred, mondjak le a tettekről, majd az odaadással végzett munkát ajánlod. Kérlek, mondd meg határozottan, hogy a kettő közül melyik a hasznosabb?
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītānak ebben a fejezetében az Úr kijelenti, hogy az odaadó szolgálatban végzett munka jobb az unalmas spekulációnál, s könnyebb is, mert transzcendentális természeténél fogva megszabadítja az embert a visszahatásoktól. A második fejezet a lélekről szóló tudás alapjait és a lélek anyagi testben való rabságát magyarázta el, valamint azt, hogyan lehet a buddhi-yoga, az odaadó szolgálat által kiszabadulni az anyag börtönéből. A harmadik fejezet arról szólt, hogy annak, aki eljutott a tudás síkjára, már nincsenek végrehajtandó kötelességei, a negyedik fejezetben pedig azt mondta el az Úr Arjunának, hogy minden áldozati tett a tudásban tetőzik. E fejezet végén azonban azt tanácsolta neki: ébredjen fel, s a tökéletes tudás birtokában harcoljon. Arjunát némileg összezavarta és elbizonytalanította, hogy Kṛṣṇa egyidejűleg hangsúlyozta az odaadással végzett munka és a tudással teli tétlenség fontosságát. Arjuna megértette, hogy a tudással történő lemondás mindenfajta érzéktevékenység beszüntetését jelenti. De hogyan szüntessük be a tetteket, ha odaadó szolgálatban cselekszünk? Más szóval Arjuna, mivel a tett és a lemondás összeegyeztethetetlennek tűnt számára, úgy vélte, hogy a sannyāsának, vagyis a tudással történő lemondásnak teljes egészében mentesnek kell lennie mindenféle cselekedettől. Úgy látszik, nem értette meg, hogy a teljes tudással végzett tett nem jár visszahatásokkal, tehát ugyanaz, mint a tétlenség. Ezért tette fel a kérdést: hagyjon-e abba minden tettet, vagy teljes tudásban cselekedjen?