HU/BG 18.51-53
51-53. VERS
- buddhyā viśuddhayā yukto
- dhṛtyātmānaṁ niyamya ca
- śabdādīn viṣayāṁs tyaktvā
- rāga-dveṣau vyudasya ca
- vivikta-sevī laghv-āśī
- yata-vāk-kāya-mānasaḥ
- dhyāna-yoga-paro nityaṁ
- vairāgyaṁ samupāśritaḥ
- ahaṅkāraṁ balaṁ darpaṁ
- kāmaṁ krodhaṁ parigraham
- vimucya nirmamaḥ śānto
- brahma-bhūyāya kalpate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
buddhyā – értelemmel; viśuddhayā – teljesen megtisztulttal; yuktaḥ – végezve; dhṛtyā – eltökéltséggel; ātmānam – az önvalót; niyamya – szabályozva; ca – is; śabda-ādīn – mint a hang; viṣayān – az érzékek tárgyait; tyaktvā – elhagyva; rāga – vonzódást; dveṣau – és gyűlöletet; vyudasya – félretéve; ca – is; vivikta-sevī – a magányos helyen élő; laghu-āśī – keveset evő; yata – szabályozott; vāk – beszédű; kāya – testű; mānasaḥ – és elméjű; dhyāna-yoga-paraḥ – a transzba merült; nityam – napi huszonnégy órán át; vairāgyam – lemondásnál; samupāśritaḥ – menedéket kereső; ahaṅkāram – hamis egót; balam – hamis erőt; darpam – álbüszkeséget; kāmam – kéjvágyat; krodham – dühöt; parigraham – és az anyagi dolgok elfogadását; vimucya – elengedve; nirmamaḥ – a birtoklásérzet nélküli; śāntaḥ – a békés; brahma-bhūyāya – az önmegvalósításra; kalpate – alkalmas.
FORDÍTÁS
Aki megtisztult az értelme által, elméjét eltökéltséggel fegyelmezi, eltávolodott az érzékkielégítés tárgyaitól, megszabadult a ragaszkodástól és a gyűlölettől, magányos helyen él, keveset eszik, testét, elméjét és beszédét fegyelmezi, mindig transzba merül, lemondást gyakorol, mentes a hamis egótól, az alaptalan büszkeségtől, nem vágyik testi erőből származó hatalomra, megszabadult a kéjvágytól, a dühtől, nem fogad el anyagi dolgokat, mentes a hamis birtoklásérzettől, valamint békés, az kétségtelenül elérte az önmegvalósítást.
MAGYARÁZAT
Az értelme révén megtisztult ember mindig a jóság kötőerejében van. Ennek következtében képes uralkodni az elméjén, s mindig transzba merül. Nem kötődik az érzékkielégítés tárgyaihoz, s tettei során mentes minden ragaszkodástól és gyűlölettől. Az ilyen ember természeténél fogva szeret magányos helyen élni, nem eszik a kelleténél többet, s uralkodik a test és az elme tevékenységei fölött. Nem hiszi magát a testének, ezért nincs hamis egója. Arra sem vágyik, hogy megannyi anyagi dolog megszerzésével a testét naggyá vagy erőssé tegye. Nem testi életfelfogásban él, ezért az alaptalan büszkeség sem található meg benne. Elégedett mindazzal, amit Isten kegyéből kap, és sohasem dühös, ha nem tudja érzékeit kielégíteni. Az érzékek tárgyainak megszerzésére sem törekszik. Ha ezáltal teljesen megszabadul a hamis egótól, akkor nem ragaszkodik többé semmi anyagi dologhoz. Ez a Brahman megvalósításának szintje, melyet brahma-bhūtának neveznek. Amikor valaki megszabadul az anyagi életfelfogástól, akkor békéssé válik, és soha semmi nem zavarhatja meg. Erről ír a Bhagavad-gītā 2.70 verse:
- āpūryamāṇam acala-pratiṣṭhaṁ
- samudram āpaḥ praviśanti yadvat
- tadvat kāmā yaṁ praviśanti sarve
- sa śāntim āpnoti na kāma-kāmī
„A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, amik úgy ömlenek bele, mint a folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.”