HU/SB 1.18.14
14. VERS
- ko nāma tṛpyed rasavit kathāyāṁ
- mahattamaikānta-parāyaṇasya
- nāntaṁ guṇānām aguṇasya jagmur
- yogeśvarā ye bhava-pādma-mukhyāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kaḥ—ki ő; nāma—kifejezetten; tṛpyet—teljesen elégedetté válik; rasa-vit—jártas a nektár megízlelésében; kathāyām—a témákban; mahat-tama—a legkiválóbb élőlények; ekānta—kizárólagosan; parāyaṇasya—annak, aki a menedéke; na—soha; antam—vége; guṇānām—tulajdonságoknak; aguṇasya—a Transzcendensnek; jagmuḥ—biztosítani tud; yoga-īśvarāḥ—a misztikus erők urai; ye—ők mind; bhava—az Úr Śiva; pādma—az Úr Brahmā; mukhyāḥ—fejek.
FORDÍTÁS
Az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa [Govinda] az egyetlen menedéke minden kiváló élőlénynek. Transzcendentális tulajdonságait még a misztikus képességek olyan mesterei, mint az Úr Śiva és az Úr Brahmā sem képesek felmérni. Ráunhat-e hát valaki, ha Róla hallhat, ha jártas a nektár [rasa] ízlelésében?
MAGYARÁZAT
Az Úr Śiva és az Úr Brahmā két fő félisten, akik számtalan misztikus képességgel rendelkeznek. Az Úr Śiva például kiitta a méregóceánt, amelynek egyetlen csöppje is elegendő lett volna, hogy megöljön egy közönséges élőlényt, Brahmā pedig megteremtette a sok hatalmas félistent — köztük az Úr Śivát is. Ők tehát īśvarāk, az univerzum urai, de nem a leghatalmasabbak. A leghatalmasabb Govinda, az Úr Kṛṣṇa. Ő a Transzcendens, és transzcendentális sajátságait még olyan hatalmas īśvarák, mint Śiva és Brahmā sem mérhetik fel. Ezért az Úr Kṛṣṇa a leghatalmasabb élőlények kizárólagos menedéke. Brahmā élőlénynek számít, de ő a legnagyobb mindannyiunk közül. Miért vonzódik az élőlények leghatalmasabbja az Úr Kṛṣṇáról szóló transzcendentális elbeszélésekhez? Mert az Úr Kṛṣṇa minden élvezet tárháza. Mindenben élvezetet keresünk, ám aki az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi, annak ez az elfoglaltság korlátlan örömet nyújthat. Az Úr határtalan, és neve, tulajdonságai, kedvtelései, környezete, változatossága — és így tovább — szintén mind határtalanok. Azok, akik ebből merítenek örömet, korlátlanul élvezhetik, és soha nem telnek be vele. Ezt a tényt a Padma Purāṇa is megerősíti: @verse in purp = :ramante yogino ’nante
- satyānanda-cid-ātmani
- iti rāma-padenāsau
- paraṁ brahmābhidhīyate
„A misztikusok határtalan transzcendentális örömet merítenek az Abszolút Igazságból, ezért a Legfelsőbb Abszolút Igazságot, az Istenség Személyiségét Rāmaként is ismerik.”
E transzcendentális beszélgetéseknek soha nincsen vége. A világi témákra mindig ráununk, ez törvényszerű, a transzcendensben azonban nincs ilyen. Sūta Gosvāmī folytatni akarta az Úr Kṛṣṇáról szóló elbeszéléseket Naimiṣāraṇya bölcsei előtt, és a bölcsek szintén tudatták vele, hogy készek őt szakadatlanul hallgatni. Mivel az Úr és tulajdonságai transzcendentálisak, e beszélgetések csak fokozzák a megtisztult hallgatóság vágyát, hogy befogadják a hallottakat.