HU/SB 1.13.33
33. VERS
- ambā ca hata-putrārtā
- pitṛvyaḥ kva gataḥ suhṛt
- api mayy akṛta-prajñe
- hata-bandhuḥ sa bhāryayā
- āśaṁsamānaḥ śamalaṁ
- gaṅgāyāṁ duḥkhito ’patat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ambā—nagynéni; ca—és; hata-putrā—aki elvesztette minden fiát; ārtā—szomorú helyzetben; pitṛvyaḥ—Vidura nagybácsi; kva—hová; gataḥ—ment; suhṛt—jóakaró; api—vajon; mayi—nekem; akṛta-prajñe—hálátlan; hata-bandhuḥ—aki elvesztette minden fiát; saḥ—Dhṛtarāṣṭra; bhāryayā—feleségével; āśaṁsamānaḥ—kétségekkel teli elmével; śamalam—sértések; gaṅgāyām—a Gangesz vizébe; duḥkhitaḥ—szomorú elmével; apatat—beleesett.
FORDÍTÁS
Hol van jóakaróm, Vidura nagybátyám, és hol van Gāndhārī anya, aki oly szomorú fiainak halála miatt? Dhṛtarāṣṭra nagybátyámat szintén megviselte fiainak és unokáinak halála. Bizonyára nagyon hálátlan vagyok. Vajon komolyan vette sértéseimet és feleségével együtt a Gangeszbe vetette magát?
MAGYARÁZAT
A Pāṇḍavák, különösen Yudhiṣṭhira Mahārāja és Arjuna előre látták a kurukṣetrai csata következményeit, s ezért Arjuna megtagadta a harcot. A csatát az Úr akaratából megvívták, de a következmény, a családi gyász — ahogyan azt jóelőre sejtették — valósággá vált. Yudhiṣṭhira Mahārāja sohasem feledkezett meg nagybátyja és nagynénje, Dhṛtarāṣṭra és Gāndhārī nagy bánatáról, és ezért minden tekintetben gondoskodott róluk öreg napjaikban és szomorú helyzetükben. Ezért aztán amikor nagybátyját és nagynénjét nem találta a palotában, természetesen felébredt benne a kétely, s arra gondolt, hogy talán a Gangesz mélyén vannak már. Önmagát tartotta hálátlannak, mert amikor a Pāṇḍavák apa nélkül maradtak, Dhṛtarāṣṭra Mahārāja mindent megadott, hogy királyi körülmények között éljenek, ő pedig viszonzásképpen megölte Dhṛtarāṣṭra fiait a kurukṣetrai csatában. Jámbor ember lévén Yudhiṣṭhira Mahārāja saját vitathatatlan bűneit vette számításba, és sohasem gondolt nagybátyja és társai bűneire. Dhṛtarāṣṭra az Úr akaratából saját bűnei miatt szenvedett, de Yudhiṣṭhira Mahārāja azt gondolta, hogy az ő tagadhatatlan bűnei okozták mindezt. Ilyen a természete a jó embereknek és az Úr bhaktáinak. Egy bhakta sohasem talál hibát másokban, de megpróbálja megkeresni a sajátjait, és jóvátenni őket, amennyire csak lehetséges.