HU/BG 4.9
9. VERS
- janma karma ca me divyam
- evaṁ yo vetti tattvataḥ
- tyaktvā dehaṁ punar janma
- naiti mām eti so ’rjuna
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
FORDÍTÁS
Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.
MAGYARÁZAT
A hatodik vers már megmagyarázta, hogyan száll alá az Úr transzcendentális hajlékából. Aki képes megérteni az Istenség Személyisége megjelenéséről szóló igazságot, az már megszabadult az anyagi kötelékektől, s ezért jelenlegi anyagi teste elhagyása után azonnal visszatér Isten országába. Az anyagi kötelékek alóli felszabadulás egyáltalán nem könnyű dolog az élőlény számára. Az imperszonalisták és a yogīk csak sok-sok megpróbáltatás és sok-sok élet után szabadulnak fel, ám ez a felszabadulás – beolvadás az Úr személytelen brahmajyotijába – csupán részleges, s magában rejti a veszélyt, hogy ismét visszatérnek ebbe az anyagi világba. De a bhakta csupán azáltal, hogy megérti az Úr testének és tetteinek transzcendentális természetét, jelen teste elhagyása után eljut az Ő hajlékára, és számára nem áll fenn többé a veszély, hogy vissza kell jönnie az anyagi világba. A Brahma-saṁhitā (5.33) leírja, hogy az Úrnak számtalan formája és inkarnációja van: advaitam acyutam anādim ananta-rūpam. Megannyi transzcendentális formával rendelkezik, ám mindegyik egy és ugyanaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ennek a ténynek a meggyőződésünkké kell válnia, annak ellenére, hogy a világi professzorok és empirikus filozófusok számára felfoghatatlan. A Védák kijelentik (Puruṣa-bodhinī-upaniṣad):
- eko devo nitya-līlānurakto
- bhakta-vyāpī hṛdy antar-ātmā
„Az egyetlen Istenség Legfelsőbb Személyisége számtalan transzcendentális formáján keresztül örökké kapcsolatban áll tiszta bhaktáival.” Ezt a védikus kijelentést az Úr személyesen is megerősíti a Gītā e versében. Aki elfogadja ezt az igazságot a Védák és az Istenség Legfelsőbb Személyisége hiteles szavai alapján, s aki nem vesztegeti idejét filozófiai spekulációkra, az eléri a felszabadulás legtökéletesebb fokát. Ha valaki csupán hitből elfogadja ezt az igazságot, kétségtelenül felszabadulhat. A tat tvam asi védikus kijelentés valójában erre az esetre vonatkozik. Ha valaki megérti, hogy az Úr Kṛṣṇa a Legfelsőbb, vagy így szól Hozzá: „Te vagy maga a Legfelsőbb Brahman, az Istenség Személyisége”, az azon nyomban, minden kétséget kizáróan felszabadul, s biztos, hogy ezáltal az Úr transzcendentális társaságába kerül. Más szóval tehát az Úr hűséges bhaktája eléri a tökéletességet. Ezt az alábbi védikus kijelentés támasztja alá (Śvetāśvatara-upaniṣad. 3.8):
- tam eva viditvāti mṛtyum eti
- nānyaḥ panthā vidyate ’yanāya
„Az ember eljuthat a születéstől és haláltól való megszabadulás tökéletes szintjére csupán azáltal, hogy ismeri az Urat, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Nincs más út, ami ehhez a tökéletességhez vezetne.” Az, hogy más lehetőség nincsen, azt jelenti, hogy aki nem érti meg, hogy az Úr Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az egész biztosan a tudatlanság kötőerejében van, és ennek következtében nem éri el a felszabadulást csupán azzal, hogy – úgymond – a mézesüveg külsejét nyalogatja, azaz a Bhagavad-gītāt a materialista tudás alapján értelmezi. Előfordulhat, hogy az efféle empirikus filozófusok nagyon fontos pozíciót töltenek be az anyagi világban, ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy alkalmasak a felszabadulásra. Az ilyen felfuvalkodott világi értelmiségieknek várniuk kell az Úr bhaktája indokolatlan kegyére. Hittel és tudással kell tehát művelnünk a Kṛṣṇa-tudatot, hogy ily módon elérjük a tökéletességet.