HU/BG 6.34
34. VERS
- cañcalaṁ hi manaḥ kṛṣṇa
- pramāthi balavad dṛḍham
- tasyāhaṁ nigrahaṁ manye
- vāyor iva su-duṣkaram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
cañcalam – csapongó; hi – bizony; manaḥ – az elme; kṛṣṇa – ó, Kṛṣṇa; pramāthi – izgatott; bala-vat – erős; dṛḍham – csökönyös; tasya – annak; aham – én; nigraham – legyőzését; manye – gondolom; vāyoḥ – a szélnek; iva – mint; su-duṣkaram – nehéznek.
FORDÍTÁS
Ó, Kṛṣṇa, én úgy látom, hogy könnyebb megállítani a szelet, mint szabályozni az elmét, amely nyugtalan, fegyelmezetlen, csökönyös és hihetetlenül erős.
MAGYARÁZAT
Az elme olyannyira erős és csökönyös, hogy néha legyőzi az értelmet, noha valójában az alárendeltje. Kétségtelen, hogy annak az embernek, akinek a mindennapi életben oly sok támadással kell szembenéznie, nagyon nehéz uralkodnia az elméjén. Látszólag viselkedhet egyformán a baráttal és az ellenséggel, erre azonban hosszú távon egyetlen világi ember sem alkalmas, mert ez nehezebb, mint megfékezni a száguldó szelet. A védikus irodalom (Kaṭha-upaniṣad 1.3.3–4) így ír ezzel kapcsolatban:
- ātmānaṁ rathinaṁ viddhi
- śarīraṁ ratham eva ca
- buddhiṁ tu sārathiṁ viddhi
- manaḥ pragraham eva ca
- indriyāṇi hayān āhur
- viṣayāṁs teṣu go-carān
- ātmendriya-mano-yuktaṁ
- bhoktety āhur manīṣiṇaḥ
„Az egyéni lélek az anyagi test szekerének utasa, az értelem pedig a hajtó. Az elme a gyeplő, az érzékek pedig a lovak. Ily módon örvend vagy szenved a lélek az elme és az érzékek társaságában – így vélekednek a nagy gondolkodók.” Valójában az értelemnek kellene irányítania az elmét, ám az elme olyannyira erős és csökönyös, hogy gyakran felülkerekedik az ember értelmén, épp úgy, ahogy egy heveny fertőzés is erősebb lehet az orvosság hatásánál. Az ilyen erős elmét a yoga gyakorlásával kellene megfékezni, ám egy Arjunához hasonló világi ember számára az efféle módszer nem megvalósítható. Milyen reményeket fűzhetnénk hát a modern emberhez? A versben említett hasonlat igen találó: az ember nem képes feltartóztatni a süvöltő szelet, s a féktelen elme megállítása még ennél is nehezebb. Az Úr Caitanya javaslata szerint erre a legkönnyebb módszer a „Hare Kṛṣṇa”, a nagy felszabadító mantra ismétlése végtelen alázatossággal. Az előírt folyamat a sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ: az elmét teljesen Kṛṣṇával kell betöltenünk. Csakis így válik lehetővé, hogy semmilyen más tevékenység ne zavarja meg.