HU/SB 3.6.7

Revision as of 08:35, 12 February 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


7. VERS

sa vai viśva-sṛjāṁ garbho
deva-karmātma-śaktimān
vibabhājātmanātmānam
ekadhā daśadhā tridhā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saḥ–az; vai–bizonyára; viśva-sṛjām–a gigantikus virāṭ formának; garbhaḥ–teljes energia; deva–élő energia; karma–az élet tettei; ātma–önvaló; śaktimān–energiákkal teli; vibabhāja–felosztott; ātmanā–Ő maga; ātmānam–saját magát; ekadhā–egységben; daśadhā–tízben; tridhā–és háromban.


FORDÍTÁS

A mahat-tattva totális energiája a gigantikus virāṭ-rūpa formájában felosztotta magát az élőlények tudatára, a cselekedetekre és az öntudatra, amelyek további egy, tíz illetve három részre oszlottak.


MAGYARÁZAT

A tudat az élőlény, vagyis a lélek tünete. A lélek léte a tudat formájában nyilvánul meg, amelyet jñāna-śaktinak neveznek. A teljes tudat a gigantikus virāṭ-rūpa tudata, s ugyanez a tudat nyilvánul meg az egyénekben is. A tudat az életlevegőn keresztül működik, amely tíz részre osztható. Az életlevegőket prāṇának, apānának, udānának, vyānának és samānának nevezik, egy másik felosztás szerint pedig nāgának, kūrmának, kṛkarának, devadattának és dhanañjayának. A lélek tudatát az anyagi atmoszféra beszennyezi, s így a testi azonosítás miatti hamis énképzet következtében számtalan cselekedetet végrehajt. Ezekről a különféle cselekedetekről a Bhagavad-gītā (BG 2.41) azt írja: bahu-śākhā hy anantāś ca buddhayo ’vyavasāyinām. A feltételekhez kötött lélek megtéved, s a tiszta tudat hiányában különféle cselekedeteket végez. A tiszta tudatban egyféle cselekedet létezik. Az egyéni lélek tudata akkor válik eggyé a legfelsőbb tudattal, amikor teljes szintézis van a kettő között.

A monista úgy gondolja, hogy csak egyetlen tudat van, míg a sātvaták, vagyis a bhakták hiszik, hogy noha kétségtelenül egyetlen tudat van, az egység az egyetértésnek köszönhető. Az egyéni tudatnak össze kell kapcsolódnia a legfelsőbb tudattal, ahogy azt az Úr a Bhagavad-gītāban (18.66) tanítja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja. Az egyéni tudat (Arjuna) azt a tanácsot kapta, hogy kapcsolódjon össze a legfelsőbb tudattal, s így tartsa fenn tudatos tisztaságát. Ostobaság megpróbálni leállítani a tudat tevékenységét, de ha összekapcsolódik a Legfelsőbbel, megtisztulhat. A tudat az önvaló azonosításában három fajta lehet a tisztaság arányának megfelelően: ādhyātmika, amikor az önvalót a testtel és az elmével azonosítja valaki, ādhibhautika, amikor az önvalót az anyag termékének véli, és ādhidaivika, amikor az önvalót az Úr szolgájának tekinti. A három közül az ādhidaivika énképzet a tudat tisztulásának kezdete az Úr vágyát követve.