HU/SB 3.7.4
4. VERS
- asrākṣīd bhagavān viśvaṁ
- guṇa-mayyātma-māyayā
- tayā saṁsthāpayaty etad
- bhūyaḥ pratyapidhāsyati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
asrākṣīt–a teremtést előidézte; bhagavān–az Istenség Személyisége; viśvam–az univerzum; guṇa-mayyā–az anyagi természet három minőségével felruházva; ātma–önvaló; māyayā–az energia által; tayā–általa; saṁsthāpayati–fenntart; etat–mindezek; bhūyaḥ–aztán újra; praty-apidhāsyati–el is pusztítja.
FORDÍTÁS
Az anyagi természet három kötőereje, az Úr önmagán nyugvó energiája révén az Úr idézte elő ennek az univerzumnak a teremtését. Ezzel az energiájával tartja fenn a teremtést, majd pusztítja el újra és újra.
MAGYARÁZAT
Ezt az anyagi univerzumot az Úr azoknak az élőlényeknek teremtette, akiket az az illuzórikus gondolat ragadott el, hogy Őt utánozva eggyé váljanak Vele. Az anyagi természet három kötőerejének feladata az, hogy továbbra is megtévessze a feltételekhez kötött lelkeket. A feltételekhez kötött élőlény az illuzórikus energiától megtévesztve az anyagi teremtés részének tekinti magát, mert megfeledkezik lelki azonosságáról, s így életről életre az anyagi cselekedetek szövevényébe bonyolódik. Ez az anyagi világ nem az Úr, hanem a feltételekhez kötött lelkek számára van, akik visszaéltek Istentől kapott függetlenségükkel, és uralkodni akartak, s emiatt el kell szenvedniük a születés és halál ismétlődését.