HU/SB 3.25.11
11. VERS
- taṁ tvā gatāhaṁ śaraṇaṁ śaraṇyaṁ
- sva-bhṛtya-saṁsāra-taroḥ kuṭhāram
- jijñāsayāhaṁ prakṛteḥ pūruṣasya
- namāmi sad-dharma-vidāṁ variṣṭham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—az a személy; tvā—Neked; gatā—elment; aham—én; śaraṇam—menedék; śaraṇyam—érdemes arra, hogy menedéket vegyenek nála; sva-bhṛtya—azoknak, akik Tőled függnek; saṁsāra—az anyagi létnek; taroḥ—a fának; kuṭhāram—a fejsze; jijñāsayā—megismerésre vágyva; aham—én; prakṛteḥ—az anyagnak (a nőnek); pūruṣasya—a szellemnek (a férfinak); namāmi—hódolatomat ajánlom; sat-dharma—az örök elfoglaltság; vidām—az ismerőknek; variṣṭham—a legnagyobbnak.
FORDÍTÁS
Devahūti folytatta: A Te lótuszlábadnál kerestem menedéket, mert Te vagy az egyetlen, akinél menedékre lelhetünk. Te vagy az a fejsze, amely kivágja az anyagi létezés fáját, ezért hódolatomat ajánlom Neked, aki a legkiválóbb vagy valamennyi transzcendentalista közül. Most arról kérdezlek, mi a kapcsolat férfi és nő, szellem és anyag között.
MAGYARÁZAT
Köztudott, hogy a sāṅkhya filozófia a prakṛtival és a puruṣával foglalkozik. A puruṣa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, vagy bárki, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét utánozza élvezőként, a prakṛti jelentése pedig „természet”. Ebben az anyagi világban a puruṣák, az élőlények kihasználják az anyagi természetet. A prakṛti és a puruṣa, vagyis az élvezet tárgya és az élvező kapcsolatának útvesztőjét az anyagi világban saṁsārának, anyagi kötöttségnek nevezik. Devahūti ki akarta vágni az anyagi kötöttség fáját, és Kapila Muni személyében megtalálta az erre alkalmas eszközt. A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete az anyagi lét fáját aśvattha fának írja le, amelynek a gyökerei felfelé, ágai pedig lefelé nőnek, s azt ajánlja, vágjuk ki az anyagi lét fájának gyökerét az elkülönülés fejszéjével. Mi a ragaszkodás? A ragaszkodás magában foglalja a prakṛtit és a puruṣát. Az élőlények uralkodni próbálnak az anyagi természeten. Mivel a feltételekhez kötött lélek az anyagi természetet az élvezete tárgyának tekinti, s az élvező helyzetét foglalja el, puruṣának hívják.
Devahūti Kapila Munit kérdezte, mert tudta, hogy egyedül Ő képes elvágni ragaszkodását ehhez a világhoz. Az élőlények férfi és női jelmezekben próbálják élvezni az anyagi energiát, ezért bizonyos értelemben mindenki puruṣa, mert puruṣa az élvezőt jelenti, prakṛti pedig az élvezet tárgyát. Ebben az anyagi világban a férfinak és nőnek nevezett élőlények egyaránt az igazi puruṣát utánozzák. Transzcendentális értelemben valójában az Istenség Legfelsőbb Személyisége az élvező, míg mindenki más prakṛti. Az élőlényeket prakṛtinek tekintik. A Bhagavad-gītā elemzése az anyagot aparāként, vagyis alacsonyabb rendű természetként határozza meg, míg túl ezen az anyagi természeten van egy másik, felsőbbrendű természet is: az élőlények. Az élőlények szintén prakṛtik, vagyis az élvezet tárgyai, de māyā bűvöletében helytelenül az élvezők helyzetét próbálják elfoglalni. Ez a saṁsāra-bandha, a feltételekhez kötött élet oka. Devahūti ki akart szabadulni ebből a feltételekhez kötött életből, s teljesen meg akart hódolni. Az Úr śaraṇya, ami azt jelenti, hogy „az egyetlen, aki arra érdemes, hogy az ember teljesen meghódoljon Neki”, mert Ő minden fenséggel teljes. Ha valaki valóban könnyebbségre vágyik, a legjobb, ha meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Az Urat sad-dharma-vidāṁ variṣṭhamként is jellemzi ez a vers, ami arra utal, hogy minden transzcendentális tevékenység közül a legjobb az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök, szerető szolgálata. A dharma szót néha „vallás” értelemben fordítjuk, de ez nem a pontos jelentése. Dharma valójában azt jelenti, „amit az ember nem tud elhagyni”, „amit nem lehet tőle elválasztani”. A tűz heve elválaszthatatlan a tűztől, ezért a hőt a tűz dharmájának, természetének nevezik. A sad-dharma hasonlóképpen „örök elfoglaltság”-ot jelent. Ez az örök elfoglaltság az Úr transzcendentális szerető szolgálata. Kapiladeva sāṅkhya filozófiájának célja az, hogy a tiszta, szennyeződéstől mentes odaadó szolgálatot hirdesse, ezért Devahūti itt úgy szólítja Őt, mint a legfontosabb személyiség azok közül, akik ismerik az élőlény transzcendentális elfoglaltságát.