HU/SB 3.25: Az odaadó szolgálat dicsősége

Śrīmad-Bhāgavatam - Harmadik Ének - HUSZONÖTÖDIK FEJEZET: Az odaadó szolgálat dicsősége


3.25.1. vers: Śrī Śaunaka így szólt: Noha az Istenség Legfelsőbb Személyisége születetlen, belső energiája révén megszületett Kapila Muniként. Azért szállt alá, hogy az emberi faj áldására elterjessze a transzcendentális tudást.

3.25.2. vers: Śaunaka folytatta: Nincs senki, aki többet tudna Magánál az Úrnál. Senki sem lehet Nála méltóbb az imádatra, és senki sem lehet Nála fejlettebb yogī. Ő ezért a Védák mestere, és az érzékeknek az okoz igazi boldogságot, ha állandóan Róla hallhatnak.

3.25.3. vers: Ezért kérlek, beszélj részletesen annak az Istenség Személyiségének a cselekedeteiről és kedvteléseiről, aki önmagában elégedett, s aki belső energiája által hajtja végre minden tettét!

3.25.4. vers: Sūta Gosvāmī így szólt: A hatalmas bölcs, Maitreya, Vyāsadeva barátja volt. Vidura kérdése a transzcendentális tudást illetően fellelkesítette és elégedettséggel töltötte el, ezért beszélni kezdett.

3.25.5. vers: Maitreya így szólt: Amikor Kardama az erdőbe vonult, az Úr Kapila ott maradt a Bindu-sarovara partján, hogy örömet szerezzen anyjának, Devahūtinak.

3.25.6. vers: Amikor egyszer Kapila, aki képes volt arra, hogy megmutassa az Abszolút Igazság végső célját Devahūtinak, kényelmesen épp előtte ült, Devahūti visszaemlékezett Brahmā szavaira, s ebből kifolyólag kérdezni kezdte Kapilát.

3.25.7. vers: Devahūti így szólt: Megelégeltem, hogy anyagi érzékeim örökké háborgatnak, mert emiatt, Uram, a tudatlanság szakadékába zuhantam.

3.25.8. vers: Uram! Egyedül a Te segítségeddel szabadulhatok ki a tudatlanság e legsötétebb régiójából, mert Te vagy transzcendentális szemem, amit csakis kegyedből, sok-sok születés után nyertem el.

3.25.9. vers: Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, valamennyi élőlény eredete és Legfelsőbb Ura. Azért jöttél el, hogy a nap sugarait árasztva eloszlasd az univerzum tudatlanságának sötétségét.

3.25.10. vers: Uram, most légy kegyes és oszlasd el nagy illúziómat! A hamis egónak köszönhetően māyād rabul ejtett, s a testtel és a vele járó testi kapcsolatokkal azonosítottam magam.

3.25.11. vers: Devahūti folytatta: A Te lótuszlábadnál kerestem menedéket, mert Te vagy az egyetlen, akinél menedékre lelhetünk. Te vagy az a fejsze, amely kivágja az anyagi létezés fáját, ezért hódolatomat ajánlom Neked, aki a legkiválóbb vagy valamennyi transzcendentalista közül. Most arról kérdezlek, mi a kapcsolat férfi és nő, szellem és anyag között.

3.25.12. vers: Maitreya így szólt: Miután meghallgatta anyja tiszta vágyát, aki transzcendentális megvalósításra akart szert tenni, az Úr Magában megköszönte neki kérdéseit, s mosolygó arccal beszélni kezdett a transzcendentalisták útjáról, akiket érdekel az önmegvalósítás.

3.25.13. vers: Az Istenség Személyisége így válaszolt: Az Úrral és az egyéni lélekkel kapcsolatos yoga-rendszer, amely minden élőlény végső áldását szolgálja, s amelynek következtében az ember nem ragaszkodik többé sem a boldogsághoz, sem a boldogtalansághoz ebben az anyagi világban, a legmagasabb-rendű yoga-rendszer.

3.25.14. vers: Ó, legjámborabb anya! Most elmagyarázom neked az ősi yoga-rendszert, melyet korábban a nagy bölcseknek tanítottam, s amely minden tekintetben hasznos, és a gyakorlatban is könnyen megvalósítható.

3.25.15. vers: Azt az állapotot, amikor az élőlény tudata az anyagi természet három kötőerejéhez vonzódik, feltételekhez kötött életnek hívják. Ám ha tudata az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez ragaszkodik, akkor a felszabadulás tudatállapotában van.

3.25.16. vers: Amikor az ember teljesen megszabadult a kéj és mohóság szennyeződéseitől, melyek abból a téves felfogásból erednek, hogy a testet önmagának, a test tulajdonát pedig a sajátjának tekinti, akkor elméje megtisztul. Ebben a tiszta állapotban az ember az úgynevezett anyagi boldogság és szenvedés szintje fölé emelkedik.

3.25.17. vers: Akkor a lélek felismeri, hogy transzcendentális az anyagi léthez képest, hogy mindig ragyogó, és sohasem töredék, noha mérete rendkívül parányi.

3.25.18. vers: Az önmegvalósításnak ebben az állapotában, a tudást és a lemondást odaadó szolgálatban gyakorolva, az ember mindent a megfelelő szemszögből lát. Közömbössé válik az anyagi léttel szemben, s az anyag csekélyebb hatással lesz rá.

3.25.19. vers: Az önmegvalósítás tökéletességét egyetlen yogī sem érheti el, ha nem végez odaadó szolgálatot az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, mert ez az egyetlen kedvező út.

3.25.20. vers: Minden művelt ember jól tudja, hogy a szellemi lélek számára az anyaghoz való ragaszkodás a legerősebb kötelék. De ha ugyanez a ragaszkodás az önmegvalósított bhakták iránt nyilvánul meg, az megnyitja a felszabadulás kapuját.

3.25.21. vers: Egy sādhura az jellemző, hogy türelmes, kegyes és barátságos minden élőlénnyel szemben. Nincsenek ellenségei, békés, engedelmeskedik a szentírásoknak, s minden tulajdonsága fenséges.

3.25.22. vers: Egy ilyen sādhu elkötelezetten végzi az Úr odaadó szolgálatát, anélkül, hogy letérne erről az útról. Az Úr kedvéért lemond minden más kapcsolatról, például a családi kapcsolatokról és a világi barátokról.

3.25.23. vers: A sādhuk örökké Rólam, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről beszélnek és hallanak, ezért amiatt, hogy mindig kedvteléseimre és cselekedeteimre gondolnak, nem szenvednek az anyagi gyötrelmektől.

3.25.24. vers: Ó, anyám, ó, erényes hölgy! Ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek a nagy bhakták, akik mentesek minden ragaszkodástól. Próbálj ragaszkodni az ilyen szent emberekhez, mert ez semlegesíti az anyagi ragaszkodás végzetes hatását!

3.25.25. vers: Amikor a tiszta bhakták egymás között az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvteléseiről és cselekedeteiről beszélgetnek, az rendkívül kellemes a fülnek és a szívnek, s végtelen elégedettséget nyújt nekik. E tudás művelésével az ember fokozatosan előrelép a felszabadulás útján, majd szabaddá válik, vonzódása megszilárdul, s elkezdődhet valódi odaadása és valódi odaadó szolgálata.

3.25.26. vers: Tudatosan elmerülve az odaadó szolgálatban a bhakták társaságában, az ember megundorodik az érzékkielégítéstől, mind ebben a világban, mind a következőben, pusztán azáltal, hogy örökké az Úr cselekedeteire gondol. E Kṛṣṇa-tudatú folyamat a misztikus képességek elérésének legkönnyebb útja; amikor az ember ténylegesen az odaadó szolgálat útját járja, képes uralkodni az elméjén.

3.25.27. vers: Így azzal, hogy nem az anyagi természet kötőerőit szolgálja, hanem Kṛṣṇa-tudatát fejleszti, a tudást a lemondásban, s azáltal, hogy gyakorolja a yogát, melyben az elme mindig az Istenség Legfelsőbb Személyiségének odaadó szolgálatában merül el, az ember még ebben az életében elnyeri társaságomat, mert Én vagyok a Legfelsőbb Személyiség, az Abszolút Igazság.

3.25.28. vers: Az Úr szavai hallatán Devahūti így kérdezett: Milyen odaadó szolgálatot érdemes végeznem, ami segítene abban, hogy könnyen és hamar eljussak lótuszlábad szolgálatáig?

3.25.29. vers: Elmagyaráztad, hogy a misztikus yoga-rendszer az Istenség Legfelsőbb Személyiségét helyezi a középpontba, s célja az, hogy gyakorlója teljesen véget vessen az anyagi létezésnek. Kérlek, ismertesd meg velem ennek a yoga-rendszernek a természetét! Hány út van, amelyen haladva az ember valóban megértheti ezt a fenséges yogát?

3.25.30. vers: Kedves fiam, Kapila, én csupán egy nő vagyok. Az Abszolút Igazság megértése nagyon nehéz számomra, hiszen értelmem meglehetősen csekély. Ám ha annak ellenére, hogy nem vagyok kellően intelligens, elmagyarázod nekem, akkor megérthetem, s transzcendentális boldogságban lehet részem.

3.25.31. vers: Śrī Maitreya így szólt: Kapila végighallgatta anyja szavait, s megértette szándékát. Együttérzés fogta el iránta, hiszen az ő testéből született. Elmagyarázta neki a sāṅkhya filozófia rendszerét, amely az odaadó szolgálat és a misztikus megvalósítás kombinációja, úgy, ahogyan az a tanítványi láncolaton keresztül alászállt.

3.25.32. vers: Az Úr Kapila így szólt: Az érzékek a félistenek jelképes képviselői, s természetes hajlamuk, hogy a védikus utasításokat követve cselekedjenek. Ahogy az érzékek a félistenek képviselői, úgy az elme az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képviselője. Az elme természetes kötelessége a szolgálat. Ha ezt a szolgáló szellemet minden érdek nélkül az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatára irányítjuk, az még a felszabadulásnál is sokkal jobb.

3.25.33. vers: A bhakti, az odaadó szolgálat minden külön törekvés nélkül feloldja az élőlény finom fizikai testét, éppen úgy, ahogyan a tűz emészti meg a gyomorban mindazt, amit megeszünk.

3.25.34. vers: Egy tiszta bhakta, aki ragaszkodik az odaadó szolgálat tetteihez, s mindig lótuszlábamat szolgálja, sohasem vágyik arra, hogy eggyé váljon Velem. Az ilyen bhakta, aki rendíthetetlenül szolgál, örökké kedvteléseimet és cselekedeteimet dicsőíti.

3.25.35. vers: Ó, anyám! Bhaktáim mindig látják formám mosolygó arcát, azokkal a szemekkel, melyek olyanok, mint a kelő nap. Szeretik látni különféle transzcendentális formáimat, melyek mind jóakaróik, s kedvesen beszélgetnek Velem.

3.25.36. vers: Amikor az Úr elbűvölő, vonzó és mosolygó formáit látja és oly kellemes szavait hallja, a tiszta bhakta szinte minden másról megfeledkezik. Érzékei megszabadulnak minden egyéb elfoglaltságtól, ő maga pedig elmerül az odaadó szolgálatban. Így akarata ellenére is felszabadul, minden külön erőfeszítés nélkül.

3.25.37. vers: Így a bhakta, mivel elmélyülten örökké Rám gondol, nem vágyik még arra a legmagasztosabb áldásra sem, amit a felső bolygórendszerek, köztük Satyaloka kínálnak. Nem vágyik a nyolc anyagi tökéletességre sem, amelyeket a misztikus yoga gyakorlásával lehet elérni, s arra sem, hogy eljusson Isten országába. Ám anélkül hogy vágyna rá, már ebben az életében élvezheti a felkínált áldások mindegyikét.

3.25.38. vers: Az Úr folytatta: Kedves anyám! Akik ilyen transzcendentális kincshez jutnak, sohasem veszítik azt el. Sem fegyver, sem az idő múlása nem pusztíthatja el e kincset. A bhakták Engem fogadnak el barátjukként, rokonukként, fiukként, tanítójukként, jótevőjükként és Legfelsőbb Istenségükként, ezért sohasem lehet megfosztani őket tulajdonuktól.

3.25.39-40. vers: Ezért a bhakta, aki Engem – az univerzum mindent átható Urát – imád rendíthetetlen odaadó szolgálatával, lemond minden vágyról, hogy a felsőbb bolygókra emelkedjen, vagy, hogy ebben a világban legyen boldog a vagyonnal, a gyerekekkel, a jószágokkal, az otthonnal vagy bármi mással, ami a testtel áll kapcsolatban. Az ilyen bhaktát átviszem a születés és halál túlsó partjára.

3.25.41. vers: Aki nem Nálam keres menedéket, az nem szabadulhat meg a születés és halál rettentő félelmétől, mert Én vagyok a mindenható Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden teremtés eredeti forrása és a Legfelsőbb Lélek mind közül.

3.25.42. vers: Hatalmam az oka, hogy Tőlem rettegve fúj a szél; Tőlem rettegve ragyog a nap, s a felhők ura, Indra Tőlem való félelmében küld esőt. A tűz Tőlem rettegve ég, s a halál Tőlem rettegve szedi vámját.

3.25.43. vers: A transzcendentális tudással és lemondással felfegyverkezett yogīk, akik örök javukra végzik odaadó szolgálatukat, lótuszlábamnál keresnek menedéket, s mivel Én vagyok az Úr, alkalmassá válnak arra, hogy félelem nélkül belépjenek Isten országába.

3.25.44. vers: Ezért akik elméjüket az Úrra rögzítették, serényen végzik odaadó szolgálatukat. Ez az egyetlen út, amely az élet végső tökéletességének eléréséhez vezet.