HU/SB 3.30.32
32. VERS
- daivenāsāditaṁ tasya
- śamalaṁ niraye pumān
- bhuṅkte kuṭumba-poṣasya
- hṛta-vitta ivāturaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
daivena—az Istenség Legfelsőbb Személyisége elrendezéséből; āsāditam—elérte; tasya—övé; śamalam—bűnös visszahatás; niraye—pokoli helyzetben; pumān—az ember; bhuṅkte—keresztülmegy; kuṭumba-poṣasya—egy család eltartásának; hṛta-vittaḥ—akinek vagyona elveszett; iva—mint; āturaḥ—szenvedve.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége elrendezéséből így rokonainak eltartója pokoli körülmények közé kerül, hogy úgy szenvedjen bűnös tetteiért, mint az az ember, aki elvesztette vagyonát.
MAGYARÁZAT
A vers azt a példát említi meg, hogy a bűnös ember éppen úgy szenved, mint az, aki elvesztette vagyonát. Az emberi testformát a feltételekhez kötött lélek sok-sok születés után kapja meg, s ez egy nagyon értékes kincs. Azt, aki ahelyett, hogy ezt az életet a felszabadulás elérésére használná, csupán az úgynevezett család eltartásával törődik, s ezért ostoba és önkényes tetteket hajt végre, az olyan emberhez hasonlítják, aki elvesztette vagyonát, s emiatt siránkozik. Ha oda a vagyon, nincs többé értelme sajnálkoznunk, amíg azonban megvan, helyesen kell használnunk, s ezáltal örök áldásra tehetünk szert. Érvelhetne valaki azzal, hogy ha egy ember megválik a bűnös cselekedetek révén megkeresett pénzétől, akkor bűnös cselekedeteit is maga mögött hagyja a pénzével együtt. E versben azonban az áll, hogy annak ellenére, hogy az ember megválik a bűnös úton szerzett pénztől, egy felsőbbrendű elrendezés következtében (daivenāsāditam) annak hatását magával viszi. Ha valaki pénzt lop, nem menekül meg a tettéért járó büntetéstől azzal, hogy elfogják, és visszaveszik tőle a pénzt. Az állam törvénye szerint akkor is bűnhődnie kell, ha visszaadja a pénzt. Éppen így a haldokló ember talán hátrahagyja bűnös úton szerzett vagyonát, ám egy felsőbbrendű elrendezés folytán magával viszi annak következményét, s ezért pokoli élettől kell szenvednie.