HU/SB 3.30.31
31. VERS
- ekaḥ prapadyate dhvāntaṁ
- hitvedaṁ sva-kalevaram
- kuśaletara-pātheyo
- bhūta-droheṇa yad bhṛtam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ekaḥ—egyedül; prapadyate—belép; dhvāntam—sötétség; hitvā—miután feladta; idam—ezt; sva—övé; kalevaram—testet; kuśala-itara—bűn; pātheyaḥ—a jegy ára; bhūta—más élőlényeknek; droheṇa—sérelemmel; yat—amely test; bhṛtam—fenntartotta.
FORDÍTÁS
Miután jelenlegi testétől megvált, egyedül halad a pokol legsötétebb régiói felé, s a jegy ára, melyet megfizetve elhagyhatja ezt a világot, az a pénz, amelyet úgy szerzett, hogy irigy volt más élőlényekre.
MAGYARÁZAT
Amikor valaki becstelen úton szerez pénzt, s így tartja el magát és családját, akkor pénzét a család számos tagja élvezi, ám egyedül ő megy a pokolba. Aki úgy élvezi az életet, hogy pénzt keres, vagy irigy mások életére, s vígan él családjával és barátaival, annak egyedül kell majd szenvednie a bűnös visszahatásoktól, amelyek az ilyen erőszakos és törvénytelen élet következtében várnak rá. Ha valaki például gyilkossággal tesz szert pénzre, s ebből a pénzből tartja el a családját, azok, akik élvezik e szennyes pénzt, melyet szerzett, részben szintén felelősek a tettért, és ők is a pokolba kerülnek. Leginkább azonban a vezetőnek kell lakolnia a bűnért. Az anyagi élvezet eredménye az, hogy az ember egyedül a bűnös visszahatást viszi magával, a pénzt nem. A pénz, amit megkeresett, itt marad ebben a világban, s csak a visszahatás az, amit magával visz.
E világban szintén úgy van, hogy ha valaki gyilkosság árán szerez pénzt, a családját nem akasztják fel, noha a családtagokat is beszennyezi a bűn. Azt az embert azonban, aki elköveti a gyilkosságot, s aki eltartja családját, felakasztják, mint gyilkost. A közvetlen vétkes sokkal inkább felelős a bűnös tettért, mint a közvetett élvező. A nagy, művelt tudós, Cānakya Paṇḍita ezért azt mondja, hogy bármije is van az embernek, a legjobb, ha azt a sat, az Istenség Legfelsőbb Személyisége ügyét szolgálva költi el, hiszen nem tudja magával vinni javait. Mindene itt marad és elvész. Vagy mi hagyjuk el a pénzt, vagy a pénz hagy el bennünket, de el fogunk válni. A még birtokunkban lévő pénzt akkor használjuk fel a legjobban, ha annak érdekében költjük el, hogy szert tehessünk a Kṛṣṇa-tudatra.