HU/SB 9.21.6
6. VERS
- tasmai saṁvyabhajat so ’nnam
- ādṛtya śraddhayānvitaḥ
- hariṁ sarvatra sampaśyan
- sa bhuktvā prayayau dvijaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmai—neki (a brāhmaṇának); saṁvyabhajat—miután szétosztotta, odaadta a részét; saḥ—ő (Rantideva); annam—az ételt; ādṛtya—nagy tisztelettel; śraddhayā anvitaḥ—és hittel; harim—a Legfelsőbb Urat; sarvatra—mindenhol vagy minden élőlény szívében; sampaśyan—érzékelve; saḥ—ő; bhuktvā—miután megette az ételt; prayayau—távozott; dvijaḥ—a brāhmaṇa.
FORDÍTÁS
Rantideva mindenhol és minden élőlényben látta a Legfelsőbb Istenséget, ezért hittel és tisztelettel fogadta a vendéget, s megkínálta az ételből. A brāhmaṇa vendég elfogyasztotta, amit kapott, s távozott.
MAGYARÁZAT
Rantideva minden élőlényben érzékelte az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelenlétét, de sohasem gondolta, hogy mivel a Legfelsőbb Úr jelen van minden élőlényben, bizonyára minden élőlény Isten. Különbséget sem tett az egyik és a másik élőlény között; a brāhmaṇában és a caṇḍālában egyformán látta az Úr jelenlétét. Ez a valódi egyenlő szemlélet, ahogyan azt Maga az Úr erősíti meg a Bhagavad-gītāban ( BG 5.18 ):
- vidyā-vinaya-sampanne
- brāhmaṇe gavi hastini
- śuni caiva śva-pāke ca
- paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ
„Az alázatos bölcsek igaz tudásuk révén egyenlőnek látják a tanult és szelíd brāhmaṇát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt [a kaszton kívülit] is.” Egy paṇḍita, egy bölcs ember minden élőlényben érzékeli az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelenlétét. Ezért noha manapság divatossá vált előnyben részesíteni az úgynevezett daridra-nārāyaṇát, a „szegény Nārāyaṇá”-t, Rantideva nem tett kivételt senkivel. Téves az a felfogás, hogy mivel Nārāyaṇa jelen van egy daridra, egy szegény ember szívében, a szegényeket daridra-nārāyaṇának kell nevezni. E logika alapján a kutyák és disznók szintén Nārāyaṇák lennének, hiszen az Úr jelen van még a kutyák és disznók szívében is. Nem szabad tévesen azt hinnünk, hogy Rantideva ezen a véleményen volt. Ő mindenkit az Istenség Legfelsőbb Személyisége részének tekintett (hari-sambandhi-vastunaḥ). Nem igaz, hogy mindenki a Legfelsőbb Istenség. A māyāvāda filozófia hirdette efféle elméletek mindig félrevezetőek, amelyeket Rantideva sohasem fogadott volna el.