HU/SB 8.5.46
46. VERS
- tais taiḥ svecchā-bhūtai rūpaiḥ
- kāle kāle svayaṁ vibho
- karma durviṣahaṁ yan no
- bhagavāṁs tat karoti hi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
taiḥ—ilyen megjelenések által; taiḥ—ilyen inkarnációk által; sva-icchā-bhūtaiḥ—mind saját édes akaratodból jelenik meg; rūpaiḥ—valódi formák által; kāle kāle—a különféle korszakokban; svayam—személyesen; vibho—ó, Legfelsőbb; karma—cselekedetek; durviṣaham—rendkívüli (senki más nem tudná véghezvinni); yat—ami; naḥ—nekünk; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; tat—azt; karoti—végrehajtja; hi—valóban.
FORDÍTÁS
Ó, Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Édes akaratodból korszakról korszakra megjelensz a különféle inkarnációkban, és csodálatosan cselekszel, olyan rendkívüli tetteket végrehajtva, amelyekre mi sohasem lennénk képesek.
MAGYARÁZAT
Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban (BG 4.7):
- yadā yadā hi dharmasya
- glānir bhavati bhārata
- abhyutthānam adharmasya
- tadātmānaṁ sṛjāmy aham
„Ó, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.” Nem a képzelet szüleménye tehát, hanem tény, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége saját édes akaratából megjelenik a különféle inkarnációkban mint Matsya, Kūrma, Varāha, Nṛsiṁha, Vāmana, Paraśurāma, Rāmacandra, Balarāma, Buddha és sok más forma. A bhakták mindig arra vágynak, hogy lássák az Úr számtalan formájának egyikét. Azt mondják, hogy ahogyan a tenger hullámait sem tudja senki megszámolni, úgy arra sem képes senki, hogy megszámolja az Úr különféle formáit. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bárki kijelentheti magáról, hogy Ő az Úr egyik formája, akit inkarnációként kell elfogadni. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége inkarnációját a śāstrákban található leírások alapján kell elfogadnunk. Az Úr Brahmā az Úr inkarnációját szeretné látni, azaz minden inkarnáció eredeti forrását, s nem egy csalót. Egy inkarnációról a tettei árulják el, hogy valóban inkarnáció. A śāstrákban leírt inkarnációk mind csodálatosan cselekszenek (keśava dhṛta-mīna-śarīra jaya jagadīśa hare). Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kizárólag saját édes akaratából jelenik meg és távozik el, és csak a szerencsés bhakták számíthatnak arra, hogy szemtől szemben megpillanthatják.