HU/SB 8.5.45
45. VERS
- sa tvaṁ no darśayātmānam
- asmat-karaṇa-gocaram
- prapannānāṁ didṛkṣūṇāṁ
- sasmitaṁ te mukhāmbujam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Ő (az Istenség Legfelsőbb Személyisége); tvam—Te vagy az Uram; naḥ—nekünk; darśaya—légy látható; ātmānam—eredeti formádban; asmat-karaṇa-gocaram—észlelhető közvetlen érzékeinkkel, főként a szemünkkel; prapannānām—mindannyian meghódoltunk Neked; didṛkṣūṇām—mégis látni kívánunk Téged; sasmitam—mosolygó; te—Tiéd; mukha-ambujam—lótuszhoz hasonlatos arc.
FORDÍTÁS
Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Meghódoltunk Neked, mégis látni kívánunk! Arra kérünk, tedd eredeti alakod és mosolygó lótuszarcod láthatóvá szemünk és észlelhetővé többi érzékünk számára!
MAGYARÁZAT
A bhakták mindig arra vágynak, hogy eredeti formájában, mosolygó lótuszarcával lássák az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. A személytelen forma látványa nem érdekli őket. Az Úrnak személytelen és személyes formája egyaránt van. Az imperszonalistáknak elképzelésük sincs az Úr személyes arculatáról, ám az Úr Brahmā és tanítványi láncolatának tagjai személyes formájában kívánják látni Őt. Ha nem lenne személyes formája, nem beszélhetnénk mosolygó arcáról, amelyre itt világosan utalnak a sasmitam te mukhāmbujam szavak. Akik Brahmā vaiṣṇava sampradāyájához tartoznak, mindig látni szeretnék az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Személyes arculatának megvalósítására sóvárognak, s nem a személytelen arculatára. Ahogy a vers világosan kijelenti, asmat-karaṇa-gocaram: az Úr személyes arculatát közvetlenül tapasztalhatjuk az érzékeinkkel.