HU/SB 1.19.12
12. VERS
- sukhopaviṣṭeṣv atha teṣu bhūyaḥ
- kṛta-praṇāmaḥ sva-cikīrṣitaṁ yat
- vijñāpayām āsa vivikta-cetā
- upasthito ’gre ’bhigṛhīta-pāṇiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sukha—boldogan; upaviṣṭeṣu—mindannyian leültek; atha—ezután; teṣu—nekik (a látogatóknak); bhūyaḥ—újra; kṛta-praṇāmaḥ—felajánlotta tiszteletét; sva—sajátja; cikīrṣitam—elhatározása, hogy böjtölni fog; yat—aki; vijñāpayām āsa—előterjesztett; vivikta-cetāḥ—akinek elméje eltávolodott a világi dolgoktól; upasthitaḥ—jelen van; agre—előttük; abhigṛhīta-pāṇiḥ—alázatosan, összetett kézzel.
FORDÍTÁS
Miután a ṛṣik és a többiek mind kényelmesen leültek, a király alázatosan megállt előttük, s kezeit összetéve bejelentette elhatározását: haláláig böjtölni fog.
MAGYARÁZAT
Bár a király már elhatározta, hogy haláláig koplal a Gangesz partján, alázatosan bejelentette döntését, hogy megtudja, hogyan vélekednek róla az ott jelen lévő kiváló, hiteles tekintélyek. Egy elhatározást — legyen bármilyen jelentéktelen — egy hiteles tekintélynek kell megerősítenie. Ez teszi a folyamatot tökéletessé. Mindez arra utal, hogy az uralkodók, akik abban az időben a földet irányították, nem felelőtlen diktátorok voltak. Lelkiismeretesen követték a nagy szentek és bölcsek hiteles döntéseit, amelyet a védikus parancsokkal összhangban hoztak. Parīkṣit Mahārāja mint tökéletes király követte ezt az elvet, s még élete utolsó napjaiban is kikérte a hiteles tekintélyek véleményét.