HU/SB 3.22.13
13. VERS
- ya udyatam anādṛtya
- kīnāśam abhiyācate
- kṣīyate tad-yaśaḥ sphītaṁ
- mānaś cāvajñayā hataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—aki; udyatam—egy felajánlás; anādṛtya—elutasítva; kīnāśam—egy fukar embertől; abhiyācate—koldul; kṣīyate—elveszett; tat—övé; yaśaḥ—hírnév; sphītam—elterjedt; mānaḥ—becsület; ca—és; avajñayā—elutasító viselkedéssel; hataḥ—elpusztította.
FORDÍTÁS
Aki nem ragad meg egy alkalmat, amely magától adódik, ám később áldást koldul egy fukar embertől, az elveszíti messze földet bejáró jó hírnevét, s büszkeségét letöri majd mások elutasító viselkedése.
MAGYARÁZAT
A védikus házasságokat általában úgy kötik, hogy az apa felajánlja leánya kezét egy megfelelő ifjúnak. Ez egy nagyon tiszteletreméltó módja a házasságnak. Ne a fiú menjen el a leány apjához és kérje meg a lány kezét — az csorbát ütne méltóságán. Svāyambhuva Manu tudta, hogy a bölcs egy kiváló leányt akar feleségül venni, ezért meg akarta győzni: „Egy hozzád illő feleséget kínálok most neked. Ne utasítsd vissza az ajánlatot, mert különben — mivel szükséged van egy feleségre — valaki mástól kell majd kérned, aki esetleg nem bánik ilyen jól veled, s az megalázó lesz számodra!”
Az esetből azt is jó megjegyeznünk, hogy Svāyambhuva Manu az uralkodó volt, mégis elment, hogy kiváló leányának kezét egy szegény brāhmaṇának ajánlja fel. Kardama Muninak nem volt világi tulajdona — erdei remete volt —, műveltsége azonban annál több. Amikor tehát egy apa odaígéri valakinek a leánya kezét, leginkább a leendő férj műveltsége és jelleme számít, nem pedig vagyona vagy más anyagi szempontok.