HU/SB 8.18.24-25
24-25. VERSEK
- mauñjyā mekhalayā vītam
- upavītājinottaram
- jaṭilaṁ vāmanaṁ vipraṁ
- māyā-māṇavakaṁ harim
- praviṣṭaṁ vīkṣya bhṛgavaḥ
- saśiṣyās te sahāgnibhiḥ
- pratyagṛhṇan samutthāya
- saṅkṣiptās tasya tejasā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mauñjyā—muñja-szalmából készült; mekhalayā—egy övvel; vītam—körülvett; upavīta—szentelt zsinór; ajina-uttaram—felsőtestén őzbőrt viselve; jaṭilam—összetapadt hajtincsekkel; vāmanam—az Úr Vāmana; vipram—egy brāhmaṇa; māyā-māṇavakam—egy emberi lény illuzórikus fia; harim—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; praviṣṭam—belépett; vīkṣya—látva; bhṛgavaḥ—a papok, akik Bhṛgu leszármazottjai voltak; sa-śiṣyāḥ—tanítványaikkal; te—mindannyian; saha-agnibhiḥ—a tűzáldozattal; pratyagṛhṇan—illendően üdvözölték; samutthāya—felállva; saṅkṣiptāḥ—megsemmisülve; tasya—Övé; tejasā—ragyogásától.
FORDÍTÁS
Az Úr Vāmanadeva egy brāhmaṇa fiú alakjában az áldozati arénába lépett. Szalmaövet és szentelt zsinórt viselt, felsőtestét őzbőr fedte, haja összetapadt tincsekben állt. Fénylő sugárzása elhomályosította a papok és tanítványaik ragyogását, s így valamennyien felálltak üléseikről, hogy hódolatukat ajánlva illendően üdvözöljék az Urat.