HU/SB 9.9.20-21
20-21. VERSEK
- rī-śuka uvāca
- saudāso mṛgayāṁ kiñcic
- caran rakṣo jaghāna ha
- mumoca bhrātaraṁ so ’tha
- gataḥ praticikīrṣayā
- sañcintayann aghaṁ rājñaḥ
- sūda-rūpa-dharo gṛhe
- gurave bhoktu-kāmāya
- paktvā ninye narāmiṣam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; saudāsaḥ—Saudāsa király; mṛgayām—vadászat közben; kiñcit—néha; caran—vándorolva; rakṣaḥ—egy rākṣasa vagy emberevő; jaghāna—megölt; ha—a múltban; mumoca—elengedte; bhrātaram—a rākṣasa fivérét; saḥ—az a fivér; atha—ezután; gataḥ—ment; praticikīrṣayā—hogy bosszút álljon; sañcintayan—gondolta; agham—valami kárt okozni; rājñaḥ—királyé; sūda-rūpa-dharaḥ—szakácsnak álcázta magát; gṛhe—a házban; gurave—a király lelki tanítómesterének; bhoktu-kāmāya—aki odajött vacsorázni; paktvā—főzés után; ninye—adott neki; nara-āmiṣam—egy emberi lény húsát.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī így szólt: Egyszer Saudāsa az erdőbe ment, hogy ott éljen, s megölt egy emberevőt [egy rākṣasát]. Az emberevő bátyjának azonban megbocsátott, és szabadon engedte. Ám a fivér úgy határozott, hogy bosszút áll. Azon gondolkozott, hogyan árthatna a királynak, s így szakács lett a király házában. Egy napon a király meghívta lelki tanítómesterét, Vasiṣṭha Munit vacsorára, és a rākṣasa szakács emberhúst szolgált fel neki.