HU/SB 5.19.1
1. VERS
- śrī-śuka uvāca
- kimpuruṣe varṣe bhagavantam ādi-puruṣaṁ lakṣmaṇāgrajaṁ sītābhirāmaṁ rāmaṁ tac-caraṇa-sannikarṣābhirataḥ parama-bhāgavato hanumān saha kimpuruṣair avirata-bhaktir upāste.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta; kimpuruṣe varṣe—a Kimpuruṣaként ismert földrész; bhagavantam—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ādi-puruṣam—minden ok eredeti oka; lakṣmaṇa-agra-jam—Lakṣmaṇa idősebb fivére; sītā-abhirāmam—aki nagy örömet okoz Sītā anyának, azaz Sītādevī férje; rāmam—az Úr Rāmacandra; tat-caraṇa-sannikarṣa-abhirataḥ—aki mindig az Úr Rāmacandra lótuszlábait szolgálja; parama-bhāgavataḥ—az egész univerzumban ünnepelt kiváló bhakta; hanumān—őkegyelme, Hanumānjī; saha—vele; kimpuruṣaiḥ—a Kimpuruṣa földrész lakói; avirata—folytonos; bhaktiḥ—aki odaadó szolgálatot végez; upāste—imádja.
FORDÍTÁS
Śrīla Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves királyom! Kimpuruṣa-varṣában a nagy bhakta, Hanumān a földrész lakóival az Úr Rāmacandrát, Lakṣmaṇa bátyját és Sītādevī kedves férjét szolgálja mindig odaadóan.