HU/SB 6.1.28-29
28-29. VERSEK
- sa pāśa-hastāṁs trīn dṛṣṭvā
- puruṣān ati-dāruṇān
- vakra-tuṇḍān ūrdhva-romṇa
- ātmānaṁ netum āgatān
- dūre krīḍanakāsaktaṁ
- putraṁ nārāyaṇāhvayam
- plāvitena svareṇoccair
- ājuhāvākulendriyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ez az ember (Ajāmila); pāśa-hastān—kötelekkel a kezükben; trīn—három; dṛṣṭvā—látván; puruṣān—személyeket; ati-dāruṇān—nagyon félelmetes külsővel; vakra-tuṇḍān—eltorzult arccal; ūrdhva-romṇaḥ—égnek álló szőrrel; ātmānam—az önvalót; netum—elvinni; āgatān—megérkeztek; dūre—nem messze; krīḍanaka-āsaktam—játszott; putram—gyermeke; nārāyaṇa-āhvayam—Nārāyaṇa nevű; plāvitena—könnyes szemmel; svareṇa—hangjával; uccaiḥ—nagyon hangosan; ājuhāva—hívta; ākula-indriyaḥ—nagy aggodalomban.
FORDÍTÁS
Ekkor Ajāmila három különös alakot pillantott meg. Testük torz volt, arcuk félelmetes és rút, és minden szőrszáluk égnek állt. Kötelekkel a kezükben érte jöttek, hogy Yamarāja birodalmába vigyék. Amikor meglátta őket, nagyon megrémült, és mivel ragaszkodott gyermekéhez, aki a közelében játszadozott, hangosan szólongatni kezdte. Így történt hát, hogy könnyekkel a szemében kimondta Nārāyaṇa szent nevét.
MAGYARÁZAT
Aki bűnös tetteket követ el, az testével, elméjével és szavaival hajtja végre ezeket, ezért Yamarājának három szolgája érkezett meg, hogy Ajāmilát uruk birodalmába vigyék. Szerencsére azonban Ajāmila, noha a fiát hívta, a hari-nāma négy szótagját, a Nārāyaṇát ejtette ki a száján, s így Nārāyaṇa szolgái, a viṣṇudūták szintén azon nyomban ott teremtek. Mivel Ajāmila kimondhatatlanul rettegett Yamarāja köteleitől, könnyes szemmel énekelte az Úr nevét. Igazság szerint azonban nem Nārāyaṇa szent nevét akarta kimondani, csupán a fiát szólongatta.