HU/SB 6.2.12
12. VERS
- naikāntikaṁ tad dhi kṛte ’pi niṣkṛte
- manaḥ punar dhāvati ced asat-pathe
- tat karma-nirhāram abhīpsatāṁ harer
- guṇānuvādaḥ khalu sattva-bhāvanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; aikāntikam—abszolút megtisztult; tat—a szív; hi—mert; kṛte—nagyon szépen végrehajtott; api—bár; niṣkṛte—vezeklés; manaḥ—az elme; punaḥ—újra; dhāvati—fut; cet—ha; asat-pathe—az anyagi cselekedetek útján; tat—ezért; karma-nirhāram—az anyagi cselekedetek gyümölcsöző visszahatásainak megszüntetése; abhīpsatām—azoknak, akik komolyan akarják; hareḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; guṇa-anuvādaḥ—dicsőségének állandó éneklése; khalu—valójában; sattva-bhāvanaḥ—valóban megtisztítja az ember létét.
FORDÍTÁS
A vallásos szentírásokban vezeklésként javasolt rituális szertartások nem elegendőek ahhoz, hogy végérvényesen megtisztítsák a szívet, mert a vezeklés után az ember elméje újra az anyagi cselekedetek után fut. Ebből következően aki meg akar szabadulni az anyagi tettek gyümölcsöző visszahatásaitól, annak a Hare Kṛṣṇa mantra éneklése, vagyis az Úr nevének, hírének és kedvteléseinek dicsőítése ajánlatos mint a vezeklés legtökéletesebb folyamata, mert ez minden szennyet kitisztít az ember szívéből.
MAGYARÁZAT
E vers kijelentéseit már korábban is megerősítette a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.17):
- śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ
- puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ
- hṛdy antaḥ-stho hy abhadrāṇi
- vidhunoti suhṛt satām
„Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége, aki Paramātmā [Felsőlélek] mindenki szívében, és aki az őszinte bhakta jótevője, megtisztítja az anyagi élvezet utáni vágytól annak a bhaktának a szívét, akiben felébredt a vágy arra, hogy hallja az Ő üzenetét, melynek megfelelő hallgatása és elmondása már önmagában jámbor tett.” A Legfelsőbb Úr különleges kegye, hogy amint látja, hogy valaki a nevét, hírét és tulajdonságait dicsőíti, személyesen segít neki megtisztítani a szívét a portól. Ezért e puszta dicsőítéssel nemcsak megtisztulunk, de elnyerjük a jámbor cselekedetek jutalmát is (puṇya-śravaṇa-kīrtana). A puṇya-śravaṇa-kīrtana az odaadó szolgálat folyamatára utal. Még ha valaki nem is érti az Úr nevének, kedvteléseinek vagy tulajdonságainak jelentőségét, megtisztul pusztán attól, hogy hall róluk vagy énekli őket. Ezt a tisztulást sattva-bhāvanának hívják.
Az emberi életben az kell legyen a legfőbb célunk, hogy megtisztítsuk létünket, s eljussunk a felszabadulásig. Mindaddig, amíg anyagi testtel rendelkezünk, tisztátalannak számítunk. Ilyen tisztátalan, anyagi állapotban nem lehet részünk valódi, gyönyörteli életben, noha mindannyian ez után kutatunk. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 5.5.1) éppen ezért kijelenti: tapo divyaṁ putrakā yena sattvaṁ śuddhyet. Tapasyát, lemondást kell végeznünk ahhoz, hogy megtisztítsuk létünket, s hogy így lelki síkra emelkedjünk. Az Úr neve, híre és tulajdonságai dicsőítésének és éneklésének tapasyája egy nagyon könnyű tisztító folyamat, ami mindenkit boldoggá tehet. Azoknak tehát, akik teljesen meg akarják tisztítani a szívüket, hozzá kell kezdeniük ehhez a folyamathoz. A többi módszer, például a karma, a jñāna és a yoga nem képes végérvényesen megtisztítani a szívet.