HU/SB 6.5.14
14. VERS
- nānā-rūpātmano buddhiḥ
- svairiṇīva guṇānvitā
- tan-niṣṭhām agatasyeha
- kim asat-karmabhir bhavet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nānā—különféle; rūpā—akinek formái vagy ruhái vannak; ātmanaḥ—az élőlénynek; buddhiḥ—az értelem; svairiṇī—egy prostituált, aki szertelenül különféle ruhákkal és díszekkel ékesíti magát; iva—mint; guṇa-anvitā—szenvedéllyel és a többi kötőerővel felruházva; tat-niṣṭhām—annak megszűnése; agatasya—annak, aki nem érte el; iha—ebben az anyagi világban; kim asat-karmabhiḥ bhavet—mi haszna az ideiglenes gyümölcsöző tettek végzésének.
FORDÍTÁS
[Nārada Muni egy hivatásos prostituáltról beszélt. A Haryaśvák megértették, ki ez a nő.] A szenvedély kötőerejével társulva az élőlények ingatag értelme olyan, mint egy kurtizán, aki örökké váltogatja a ruháit, hogy felhívja magára a figyelmet. Mit nyer az, aki az ideiglenes gyümölcsöző tettekben elmerülve nem érti, hogyan történik mindez?
MAGYARÁZAT
Az a nő, akinek nincsen férje, függetlennek tartja magát, ami azt jelenti, hogy prostituált lesz belőle. Egy prostituált általában azért ölt fel különféle divatos ruhákat, hogy a férfiak figyelmét felhívja testének alsó részére. Manapság nagyon népszerű divat lett, hogy a nők szinte meztelenül járnak, alig fedve be testük alsóbb részeit, hogy a nemi élvezet érdekében a férfiak figyelmét intim testrészeikre tereljék. Az az intelligencia, ami azzal foglalkozik, hogy egy férfi figyelmét felhívja a test alsó részére, egy hivatásos prostituált intelligenciája. Éppen így annak az élőlénynek az értelme, aki nem irányítja a figyelmét Kṛṣṇára vagy a Kṛṣṇa-tudatos mozgalomra, pusztán úgy váltogatja ruháit, mint egy prostituált. Mi haszna az efféle ostoba értelemnek? Értelmesnek és tudatosnak kell lennünk oly módon, hogy ne kelljen többé az egyik testet a másikra cserélnünk.
A karmīk bármelyik pillanatban változtathatnak a szakmájukon, de az, aki Kṛṣṇa-tudatos, nem változtat a hivatásán, mert egyetlen hivatása az, hogy Kṛṣṇa figyelmét magára terelje a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével, valamint azzal, hogy nagyon egyszerű életet él, s nem törődik a mindennap változó divattal. Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunkban a divat kedvelőinek megtanítjuk, hogy egyetlen divatot fogadjanak csak el: a vaiṣṇavák öltözetét, amelyhez borotvált fej és tilaka járul. Arra tanítjuk őket, hogy legyen tiszta az elméjük, a ruhájuk, és legyenek tiszták étkezési szokásaikban is, hogy megingathatatlanok legyenek a Kṛṣṇa-tudatban. Mire jó, ha örökké váltogatjuk az öltözékünket, ha néha hosszú hajat és szakállat viselünk, néha pedig valami mást találunk ki? Ez nem jó. Nem szabad ilyen haszontalan cselekedetekre fecsérelnünk az időnket. Mindig szilárd Kṛṣṇa-tudatban kell lennünk, és megingathatatlan elhatározással el kell fogadnunk az odaadó szolgálat gyógymódját.