HU/SB 6.5.15
15. VERS
- tat-saṅga-bhraṁśitaiśvaryaṁ
- saṁsarantaṁ kubhāryavat
- tad-gatīr abudhasyeha
- kim asat-karmabhir bhavet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat-saṅga—az értelem prostituáltjával társulva; bhraṁśita—elvenni; aiśvaryam—a függetlenség fensége; saṁsarantam—anyagi életet élni; ku-bhārya-vat—pontosan úgy, mint az, akinek a felesége erkölcstelen; tat-gatīḥ—a szennyezett értelem működése; abudhasya—azé, aki nem tudja; iha—ebben a világban; kim asat-karmabhiḥ bhavet—mi haszna lehet az ideiglenes gyümölcsöző tettek végrehajtásának.
FORDÍTÁS
[Nārada Muni arról a férfiról is beszélt, aki a prostituált férje. A Haryaśvák ezt a következőképpen értették meg:] Ha valaki egy prostituáltat vesz feleségül, elveszti minden függetlenségét. Ehhez hasonlóan ha az élőlény értelme szennyezett, az meghosszabbítja anyagi életét. Az anyagi természet örökké kijátssza, s követnie kell értelme működését, ami a boldogság és szenvedés különféle állapotait eredményezi. Mit nyer az, aki ilyen körülmények között gyümölcsöző cselekedeteket végez?
MAGYARÁZAT
A szennyezett értelmet egy prostituálthoz hasonlítják. Azt mondják, hogy aki nem tisztította meg az értelmét, azt ez a prostituált irányítja. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 2.41) mondja, vyavasāyātmikā buddhir ekeha kuru-nandana: akik valóban komolyak, azokat egy fajta értelem irányít, a Kṛṣṇa-tudatos értelem. Bahu-śākhā hy anantāś ca buddhayo ’vyavasāyinām: akit azonban nem a megfelelő értelem vezet, az számtalan életmódot talál ki. Anyagi tettekbe merülve az ember így ki van téve az anyagi természet különféle kötőerői hatásának, és az úgynevezett boldogság és szenvedés legkülönfélébb változatait kell elszenvednie. Ahogyan nem lehet boldog az, aki egy prostituáltat vesz feleségül, úgy nem vár boldogság arra sem, aki az anyagi értelem és az anyagi tudat parancsait követi.
Az embernek józanul meg kell értenie az anyagi természet működését. A Bhagavad-gītā így ír (BG 3.27):
- prakṛteḥ kriyamāṇāni
- guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ
- ahaṅkāra-vimūḍhātmā
- kartāham iti manyate
„A megtévesztett szellemi lélek az anyagi természet három kötőerejének hatása alatt önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában a természet végzi azokat.” Bár az ember követi, amit az anyagi természet diktál neki, mégis boldog, s azt hiszi, hogy ő az anyagi természet ura vagy férje. A tudósok például élet élet után megpróbálnak az anyagi természet uraivá válni, s nem törődnek azzal, hogy megértsék a Legfelsőbb Személyt, holott ebben az anyagi világban minden az Ő irányításával mozdul. Amiatt, hogy igyekeznek az anyagi természet uraivá válni, Isten-utánzókká válnak, akik az emberek szemébe mondják, hogy a tudományos fejlődés egy napon képes lesz megszabadulni az állítólagos isteni irányítástól. Valójában azonban az élőlény képtelen felülemelkedni Isten uralkodásán, s arra kényszerül, hogy a szennyezett értelem prostituáltjával társulva különféle anyagi testeket öltsön. A Bhagavad-gītā (BG 13.22) kijelenti:
- puruṣaḥ prakṛti-stho hi
- bhuṅkte prakṛti-jān guṇān
- kāraṇaṁ guṇa-saṅgo ’sya
- sad-asad-yoni-janmasu
„Így él az élőlény az anyagi természetben, a természet három kötőerejét élvezve, s mindez az anyagi természettel való kapcsolatának köszönhető. Ily módon hol jó, hol pedig rossz éri őt a különféle fajokban.” Mit nyer az, aki teljesen átadja magát az ideiglenes gyümölcsöző tetteknek, és nem oldja meg ezt a valódi problémát?