HU/SB 6.12.27-29
27-29. VERSEK
- mahā-prāṇo mahā-vīryo
- mahā-sarpa iva dvipam
- kṛtvādharāṁ hanuṁ bhūmau
- daityo divy uttarāṁ hanum
- nabho-gambhīra-vaktreṇa
- leliholbaṇa-jihvayā
- daṁṣṭrābhiḥ kāla-kalpābhir
- grasann iva jagat-trayam
- atimātra-mahā-kāya
- ākṣipaṁs tarasā girīn
- giri-rāṭ pāda-cārīva
- padbhyāṁ nirjarayan mahīm
- jagrāsa sa samāsādya
- vajriṇaṁ saha-vāhanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mahā-prāṇaḥ—hatalmas testi erővel rendelkezik; mahā-vīryaḥ—szokatlan bátorságot mutat; mahā-sarpaḥ—a legnagyobb kígyó; iva—mint; dvipam—egy elefánt; kṛtvā—téve; adharām—az alsó; hanum—állkapocs; bhūmau—a földön; daityaḥ—a démon; divi—az égen; uttarām hanum—a felső állkapocs; nabhaḥ—mint az ég; gambhīra—mély; vaktreṇa—szájával; leliha—mint egy kígyó; ulbaṇa—félelmetes; jihvayā—nyelvével; daṁṣṭrābhiḥ—fogakkal; kāla-kalpābhiḥ—éppen olyan, mint az időtényező, a halál; grasan—felfalva; iva—mintha; jagat-trayam—a három világot; ati-mātra—nagyon magas; mahā-kāyaḥ—akinek hatalmas teste; ākṣipan—megremegtetve; tarasā—nagy erővel; girīn—a hegyeket; giri-rāṭ—a Himalája-hegység; pāda-cārī—lábon járni; iva—mintha; padbhyām—lábaival; nirjarayan—összezúzva; mahīm—a föld színét; jagrāsa—elnyelte; saḥ—ő; samāsādya—elérve; vajriṇam—Indrát, aki a villámot viszi; saha-vāhanam—elefántjával.
FORDÍTÁS
Vṛtrāsura rettentő testi erővel és hatalommal rendelkezett. Alsó állkapcsát a földre helyezte, a felső pedig az égig ért. Szája mély lett, akár az űr, nyelve pedig olyan volt, mint egy hatalmas kígyó. Úgy tűnt, mintha félelmetes, halált hozó fogaival fel akarná falni az egész univerzumot. Egy óriási testet felöltve a hatalmas Vṛtrāsura démon még a hegyeket is megrengette, és lábaival tiporni kezdte a föld színét, mintha ő lenne a két lábon járó Himalája. Indra elé állt, s elnyelte őt Airāvatával együtt, aki a hátán vitte, ahogyan a hatalmas óriáskígyó nyeli el az elefántot.