HU/SB 7.2.42
42. VERS
- idaṁ śarīraṁ puruṣasya mohajaṁ
- yathā pṛthag bhautikam īyate gṛham
- yathaudakaiḥ pārthiva-taijasair janaḥ
- kālena jāto vikṛto vinaśyati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
idam—ezt; śarīram—a testet; puruṣasya—a feltételekhez kötött léleké; moha-jam—tudatlanságból született; yathā—ahogy; pṛthak—különálló; bhautikam—anyagi; īyate—látott; gṛham—egy ház; yathā—ahogy; udakaiḥ—vízzel; pārthiva—földdel; taijasaiḥ—és tűzzel; janaḥ—a feltételekhez kötött lélek; kālena—a kellő időben; jātaḥ—született; vikṛtaḥ—átalakult; vinaśyati—megsemmisült.
FORDÍTÁS
Ahogyan a családos ember sem azonos a házával, mégis egynek gondolja magát vele, úgy a feltételekhez kötött lélek tudatlanságában szintén a testét tekinti az önvalójának, noha a valóságban a test különbözik a lélektől. Ez a test föld, víz és tűz alkotórészek kombinációja, s amikor a föld, a víz és a tűz idővel átalakul, a test elpusztul. A léleknek nincs köze a test létrejöttéhez és megsemmisüléséhez.
MAGYARÁZAT
Egyik testből a másikba vándorolunk, s e testek az illúziónk termékei, ám mint szellemi lelkek mi magunk mindig az anyagi, feltételekhez kötött élettől függetlenül létezünk. A vers azt a példát említi, hogy egy ház vagy egy autó mindig különbözik annak tulajdonosától, de ragaszkodása miatt a feltételekhez kötött lélek azonosnak véli magát velük. Az autó vagy a ház valójában anyagi elemekből áll. Amíg az anyagi elemek megfelelően kapcsolódnak egymáshoz, addig az autó vagy a ház létezik, amikor pedig szétesnek, szétesik a ház is és az autó is. A szellemi lélek azonban mindig megmarad eredeti helyzetében.