HU/SB 7.2.47

Revision as of 07:35, 27 July 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


47. VERS

yāval liṅgānvito hy ātmā
tāvat karma-nibandhanam
tato viparyayaḥ kleśo
māyā-yogo ’nuvartate


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yāvat—amíg; liṅga-anvitaḥ—a finom test által borítva; hi—valójában; ātmā—a lélek; tāvat—olyan hosszú; karma—a gyümölcsöző cselekedeteknek; nibandhanam—a börtöne; tataḥ—abból; viparyayaḥ—csapás (tévesen a testet vélni az önvalónak); kleśaḥ—szenvedés; māyā-yogaḥ—erős kapcsolat a külső, illuzórikus energiával; anuvartate—követi.


FORDÍTÁS

Amíg a szellemi lelket a finom test fedi, amely az elméből, az értelemből és a hamis egóból áll, addig gyümölcsöző cselekedeteinek eredményei magukhoz kötözik. E fedőréteg miatt a szellemi lélek kapcsolatban áll az anyagi energiával, ezért örökké, életről életre az anyagi körülményektől és gyötrelmektől kell szenvednie.


MAGYARÁZAT

Az élőlényt a finom test kötözi meg, ami az elméből, az értelemből és a hamis egóból áll. A halál pillanatában ezért az elme állapota határozza meg a következő testet. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 8.6) is megerősíti, yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ tyajaty ante kalevaram: a halál pillanatában az elme helyzete dönti el, hogy a szellemi lélek milyen fajta testbe kerül. Ha az élőlény ellenszegül az elme parancsainak, és az Úr szerető szolgálatába állítja az elméjét, akkor az nem tudja lealacsonyítani őt. Éppen ezért minden emberi lénynek kötelessége az elméjét mindig az Úr lótuszlábára irányítani (sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ). Ekkor az értelem megtisztul, ösztönzést kap a Felsőlélektől (dadāmi buddhi-yogaṁ tam), s az élőlény így lassanként kiszabadulhat anyagi börtönéből. Az egyéni élő lélek arra kényszerül, hogy engedelmeskedjen a gyümölcsöző cselekedetek törvényeinek, a Felsőlélekre, Paramātmāra azonban nincsenek hatással az egyéni lélek gyümölcsöző tettei. Ahogy a védikus Upaniṣad megerősíti, Paramātmā és a jīvātmā, akiket két madárhoz hasonlítanak, a testben ülnek. A jīvātmānak a test cselekedeteinek gyümölcsét fogyasztva élvezetben vagy szenvedésben van része, míg a Paramātmā, aki mentes az efféle köteléktől, a szemtanúja és jóváhagyója az egyéni lélek cselekedeteinek, melyeket az saját vágyainak megfelelően hajt végre.