HU/SB 7.2.9
9. VERS
- tasmin kūṭe ’hite naṣṭe
- kṛtta-mūle vanas-patau
- viṭapā iva śuṣyanti
- viṣṇu-prāṇā divaukasaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmin—amikor Ő; kūṭe—a legálnokabb; ahite—ellenség; naṣṭe—vége; kṛtta-mūle—gyökereit levágják; vanas-patau—egy fa; viṭapāḥ—az ágak és a levelek; iva—mint; śuṣyanti—kiszáradnak; viṣṇu-prāṇāḥ—akiknek az Úr Viṣṇu az életük; diva-okasaḥ—a félistenek.
FORDÍTÁS
Amikor egy fát a gyökerénél kivágnak, s a fa kidől, ágai és gallyai elszáradnak. Ha megölöm ezt az álnok Viṣṇut, a félistenek, akiknek az Úr Viṣṇu az élete és a lelke, ugyanígy elveszítik majd éltető forrásukat, és mind elhervadnak.
MAGYARÁZAT
Ez a vers a démonok és a félistenek közötti különbséget magyarázza el. A félistenek mindig követik az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításait, míg a démonoknak egyedül azon jár az eszük, hogyan háborgassák vagy pusztítsák el Őt. Néha azonban még a démonok is nagyra becsülik, hogy a félistenek teljesen az Úr kegyétől függnek. Most tehát közvetve a félisteneket magasztalják.