HU/SB 7.4.30
30. VERS
- tasya daitya-pateḥ putrāś
- catvāraḥ paramādbhutāḥ
- prahrādo ’bhūn mahāṁs teṣāṁ
- guṇair mahad-upāsakaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—az övé (Hiraṇyakaśipué); daitya-pateḥ—a Daityák királya; putrāḥ—fiak; catvāraḥ—négy; parama-adbhutāḥ—nagyon képzett és csodálatos; prahrādaḥ—akit Prahlādának hívtak; abhūt—volt; mahān—a legnagyobb; teṣām—az összes közül; guṇaiḥ—transzcendentális tulajdonságokkal; mahat-upāsakaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége tiszta bhaktája lévén.
FORDÍTÁS
Hiraṇyakaśipunak volt négy csodálatos, jó fia, akik közül a Prahlāda nevű volt a legkiválóbb. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége tiszta bhaktája lévén ez a Prahlāda minden transzcendentális tulajdonság tárháza volt.
MAGYARÁZAT
A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 5.18.12) kijelenti:
- yasyāsti bhaktir bhagavaty akiñcanā
- sarvair guṇais tatra samāsate surāḥ
„Aki rendíthetetlen odaadással hisz Kṛṣṇában, abban lassanként Kṛṣṇa és a félistenek valamennyi jó tulajdonsága megnyilvánul.” Ez a vers Prahlāda Mahārāját dicsőíti, aki amiatt, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádja, minden jó tulajdonságot a magáénak mondhat. Az a tiszta bhakta, akinek nincsenek önző érdekei, minden anyagi és lelki jó tulajdonsággal rendelkezik. Ha valaki fejlett lelki szinten áll, mert az Úr rendíthetetlen, nagylelkű bhaktája, testében az összes jó tulajdonság megnyilvánul. Másrészt azonban harāv abhaktasya kuto mahad-guṇāḥ: ha valaki nem bhakta, még ha anyagi szempontból vannak is jó tulajdonságai, azoknak semmi értékük. Ez a Védák határozata.