HU/SB 5.18.12
12. VERS
- yasyāsti bhaktir bhagavaty akiñcanā
- sarvair guṇais tatra samāsate surāḥ
- harāv abhaktasya kuto mahad-guṇā
- manorathenāsati dhāvato bahiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasya—akié; asti—ott van; bhaktiḥ—odaadó szolgálat; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; akiñcanā—minden érdek nélkül; sarvaiḥ—minddel; guṇaiḥ—jó tulajdonságok; tatra—ott (abban a személyben); samāsate—lakik; surāḥ—az összes félisten; harau—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; abhaktasya—aki nem odaadó; kutaḥ—ahol; mahat-guṇāḥ—jó tulajdonságok; manorathena—elmebeli spekuláció által; asati—az ideiglenes anyagi világban; dhāvataḥ—aki fut; bahiḥ—kívül.
FORDÍTÁS
Akiben tiszta odaadás alakult ki az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva iránt, annak a testében minden félisten és azok nagyszerű tulajdonságai, például a vallás, a tudás és a lemondás megnyilvánulnak. Ellenben annak, aki nem végez odaadó szolgálatot, és az anyagi tetteknek él, nincsenek jó tulajdonságai. Az ilyen embert még akkor is saját elméjének kitalációi vezetik, és akkor is az Úr külső energiáját szolgálja, ha esetleg jól ért a misztikus yogához, vagy becsületes törekvésével sikeresen eltartja családját és rokonait. Hogyan lehetne akár egyetlen jó tulajdonsága is egy ilyen embernek?
MAGYARÁZAT
Ahogy azt a következő vers majd elmagyarázza, Kṛṣṇa minden élőlény eredeti forrása. Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā (BG 15.7), ahol Kṛṣṇa azt mondja:
- mamaivāṁśo jīva-loke
- jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ
- manaḥ ṣaṣṭhānīndriyāṇi
- prakṛti-sthāni karṣati
„Az élőlények ebben a feltételekhez kötött világban az Én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt küzdelmes harcot vívnak a hat érzékszervvel, melyhez az elme is hozzátartozik.” Minden élőlény Kṛṣṇa szerves része, ezért amikor visszanyerik eredeti Kṛṣṇa-tudatukat, parányi mértékben Kṛṣṇa valamennyi jó tulajdonságával rendelkeznek. Ha valaki az odaadó szolgálat kilenc folyamatát végzi (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ smaraṇaṁ pāda-sevanam / arcanaṁ vandanaṁ dāsyaṁ sakhyam ātma-nivedanam), akkor szíve megtisztul, megérti Kṛṣṇával való kapcsolatát, és így visszanyeri eredeti Kṛṣṇa-tudatos természetét.
A Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlājának nyolcadik fejezetében a bhakta néhány tulajdonságáról találunk leírást. Śrī Paṇḍita Haridāsáról például azt olvashatjuk, hogy mindig kifogástalanul viselkedett, türelmes, békés, nagylelkű és komoly volt, s emellett mindig kedvesen beszélt, tettei mindenkinek örömet okoztak, mindig türelmes volt, mindenkit tisztelt, mindenki jólétéért fáradozott, elméjében nyoma sem volt a kétszínűségnek, és sohasem cselekedett rosszindulatúan. Ezek eredetileg mind Kṛṣṇa tulajdonságai, és amikor valaki bhakta lesz, automatikusan benne is megmutatkoznak. Śrī Kṛṣṇadāsa Kavirāja, a Caitanya-caritāmṛta szerzője azt mondja, hogy egy vaiṣṇava testében minden jó tulajdonság megnyilvánul, és egyedül e jó tulajdonságok jelenléte különbözteti meg a vaiṣṇavát az avaiṣṇavától. Kṛṣṇadāsa Kavirāja a vaiṣṇava következő huszonhat jó tulajdonságát sorolja fel: (1) nagyon kedves mindenkihez, (2) senkit sem tesz az ellenségévé, (3) igazmondó, (4) mindenkihez egyformán viszonyul, (5) senki sem talál benne hibát, (6) nagylelkű, (7) szelíd, (8) mindig tiszta, (9) nincs tulajdona, (10) mindenki jólétéért fáradozik, (11) nagyon békés, (12) mindig meghódol Kṛṣṇának, (13) nincsenek anyagi vágyai, (14) nagyon szerény, (15) eltökélt, (16) szabályozza az érzékeit, (17) nem eszik többet a szükségesnél, (18) nem befolyásolja az Úr illuzórikus energiája, (19) tisztel mindenkit, (20) semmilyen tiszteletet nem vár el magának, (21) nagyon komoly, (22) kegyes, (23) barátságos, (24) költői, (25) képzett, (26) csendes.