HU/SB 7.5.46
46. VERS
- vartamāno ’vidūre vai
- bālo ’py ajaḍa-dhīr ayam
- na vismarati me ’nāryaṁ
- śunaḥ śepa iva prabhuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vartamānaḥ—lévén; avidūre—nem nagyon messze; vai—valójában; bālaḥ—csak egy gyermek; api—habár; ajaḍa-dhīḥ—tökéletes félelemnélküliség; ayam—ezt; na—nem; vismarati—elfelejti; me—enyém; anāryam—helytelen viselkedést; śunaḥ śepaḥ—egy kutya görbe farka; iva—pontosan olyan; prabhuḥ—képes vagy alkalmas.
FORDÍTÁS
„Noha itt van a közelemben, és csupán egy gyerek, egy csöppet sem fél. A kutya görbe farkára hasonlít, amit sohasem lehet kiegyenesíteni — sohasem felejti el, milyen gonoszul bántam vele, és sohasem felejti el kapcsolatát mesterével, az Úr Viṣṇuval.”
MAGYARÁZAT
A śunaḥ szó jelentése „kutya”, a śepa szóé pedig „farok”. A példa rendkívül hétköznapi. Bárhogyan igyekszünk kiegyenesíteni egy kutya farkát, soha nem lesz egyenes, mindig görbe marad. Śunaḥ śepa a neve Ajīgarta második fiának is, akit eladtak Hariścandrának, ám később Viśvāmitránál, Hariścandra ellenségénél keresett menedéket, és sohasem hagyta el őt.