HU/SB 7.6.15
15. VERS
- vitteṣu nityābhiniviṣṭa-cetā
- vidvāṁś ca doṣaṁ para-vitta-hartuḥ
- pretyeha vāthāpy ajitendriyas tad
- aśānta-kāmo harate kuṭumbī
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vitteṣu—anyagi gazdagságban; nitya-abhiniviṣṭa-cetāḥ—akinek az elméje mindig elmerül; vidvān—megtanulva; ca—szintén; doṣam—a hibát; para-vitta-hartuḥ—azé, aki csalással vagy a feketepiacon üzletelve ellopja mások pénzét; pretya—halála után; iha—ebben az anyagi világban; vā—vagy; athāpi—még; ajita-indriyaḥ—mivel képtelen uralkodni az érzékeken; tat—az; aśānta-kāmaḥ—akinek vágyai nem teljesültek; harate—ellopja; kuṭumbī—túlságosan szereti a családját.
FORDÍTÁS
Ha valaki túlságosan ragaszkodik a család fenntartásával járó kötelességekhez, és nem tud uralkodni az érzékein, szíve mélyén egyedül azzal törődik, hogyan szerezzen pénzt. Noha tudja, hogy aki elveszi más vagyonát, azt az állam törvényei és halála után Yamarāja törvényei megbüntetik, továbbra is rászed másokat, hogy pénzhez jusson.
MAGYARÁZAT
Napjainkra különösen jellemző, hogy az emberek nem hisznek a következő életben, Yamarāja bíróságában vagy a bűnösökre váró különféle büntetésekben. De legalább azt tudniuk kellene, hogy aki becsap másokat, hogy pénzt szerezzen, azt az állam törvényei büntetéssel sújtják. Az emberek azonban nem törődnek sem azokkal a törvényekkel, amelyeknek ebben az életükben engedelmeskedniük kell, sem azokkal, amelyek következő életüket irányítják majd. Bármilyen tudás is van valakinek a kezében, nem vethet véget bűnös tetteinek, ha nem képes uralkodni az érzékein.