HU/SB 7.6.24
24. VERS
- tasmāt sarveṣu bhūteṣu
- dayāṁ kuruta sauhṛdam
- bhāvam āsuram unmucya
- yayā tuṣyaty adhokṣajaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmāt—ezért; sarveṣu—mindnek; bhūteṣu—élőlények; dayām—kegyét; kuruta—mutatni; sauhṛdam—barátság; bhāvam—hozzáállás; āsuram—a démonoknak (akik barátokat és ellenségeket különböztetnek meg); unmucya—feladván; yayā—ami által; tuṣyati—elégedett; adhokṣajaḥ—a Legfelsőbb Úr, aki túl van az érzékek felfogóképességén.
FORDÍTÁS
Ezért aztán, kedves fiatal barátaim, démonok sarjai, arra kérlek benneteket, cselekedjetek úgy, hogy tetteitekkel elégedetté tegyétek a Legfelsőbb Urat, aki túl van az anyagi tudomány határain! Mondjatok le démoni természetetekről, és cselekedjetek ellenségeskedés vagy kettősség nélkül! Legyetek kegyesek minden élőlényhez, világosítsátok fel őket az odaadó szolgálatról, és váljatok ezzel valamennyiük jóakarójává!
MAGYARÁZAT
Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 18.55) kijelenti: bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ. „Az ember csakis az odaadó szolgálat által értheti meg igazán az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.” Prahlāda Mahārāja végül arra tanította osztálytársait, a démonok fiait, hogy fogadják el az odaadó szolgálat folyamatát, és prédikálják mindenkinek a Kṛṣṇa-tudat tudományát. A prédikálás a legjobb szolgálat, amit az Úrnak végezhetünk. Az Úr nyomban nagyon elégedett lesz azzal, aki a Kṛṣṇa-tudat terjesztésének szolgálatát végzi. Ezt Maga az Úr erősíti meg a Bhagavad-gītāban (BG 18.69): Na ca tasmān manuṣyeṣu kaścin me priya-kṛttamaḥ: „Nincs és nem is lesz soha nála kedvesebb szolgám ezen a világon.” Ha valaki őszintén megpróbál megtenni minden tőle telhetőt, hogy az Úr dicsőségét és felsőbbrendű hatalmát prédikálva a Kṛṣṇa-tudatot terjessze, akkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége legkedvesebb szolgájává válik, még akkor is, ha nem tökéletesen művelt. Ez a bhakti. Amint valaki ezzel szolgálja az emberiséget, s nem tesz különbséget barátok és ellenségek között, elégedetté teszi az Urat, s beteljesíti élete küldetését. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért azt tanácsolta, hogy mindenki legyen guru-bhakta, és prédikálja a Kṛṣṇa-tudatot (yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa). Ez a az Istenség Legfelsőbb Személyisége megvalósításának legkönnyebb útja. Ez a prédikálás elégedetté teszi a prédikálót, és akiknek prédikál, azok is elégedettek lesznek. Így lehet békét és nyugalmat teremteni az egész világon.
- bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ
- sarva-loka-maheśvaram
- suhṛdaṁ sarva-bhūtānāṁ
- jñātvā māṁ śāntim ṛcchati
Az embernek meg kell értenie a Legfelsőbb Úrról szóló tudás három képletét — hogy Ő a legfelsőbb élvező, hogy Ő mindennek a tulajdonosa, és hogy Ő mindenki legfőbb jóakarója és legjobb barátja. A prédikálónak magának is meg kell értenie ezeket az igazságokat, és prédikálnia kell őket mindenkinek, s akkor béke és nyugalom köszönthet az egész világra.
A sauhṛdam („barátságos viselkedés”) szó nagyon fontos ebben a versben. Az emberek általában nem ismerik a Kṛṣṇa-tudatot, ezért megkülönböztetés nélkül mindannyiukat tanítanunk kell a Kṛṣṇa-tudatra, hogy legfőbb jóakaróik lehessünk. A Legfelsőbb Úr, Viṣṇu mindenki szívében jelen van, ezért minden test Viṣṇu temploma. Nem szabad ezzel a felfogással visszaélnünk, s erre hivatkozva a daridra-nārāyaṇa szavakat használnunk. Ha Nārāyaṇa ott lakozik egy daridra, egy szegény ember házában, az nem jelenti azt, hogy Nārāyaṇa szegény lett. Mindenhol jelen van — a szegény és a gazdag házában egyaránt —, de minden körülmények között Nārāyaṇa marad. Azt hinni, hogy szegény vagy gazdag lesz, csupán anyagi gondolkodás. Ő mindig ṣaḍ-aiśvarya-purṇa, azaz mindig minden körülmények között birtokában van a hat fenségnek.