HU/SB 7.8.9
9. VERS
- jahy āsuraṁ bhāvam imaṁ tvam ātmanaḥ
- samaṁ mano dhatsva na santi vidviṣaḥ
- ṛte ’jitād ātmana utpathe sthitāt
- tad dhi hy anantasya mahat samarhaṇam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jahi—add fel; āsuram—démonikus; bhāvam—hajlamot; imam—ezt; tvam—te (kedves apám); ātmanaḥ—magadnak; samam—egyenlő; manaḥ—az elme; dhatsva—tedd; na—nem; santi—vannak; vidviṣaḥ—ellenségek; ṛte—kivéve; ajitāt—megzabolázatlan; ātmanaḥ—az elme; utpathe—a nemkívánatos hajlamok téves útján; sthitāt—helyzetben; tat hi—az (a mentalitás); hi—valójában; anantasya—a határtalan Úrnak; mahat—a legkiválóbb; samarhaṇam—az imádat módja.
FORDÍTÁS
Prahlāda Mahārāja így folytatta: Kedves apám, kérlek, tedd félre ezt a démonikus gondolkodást! Ne tégy különbséget a szívedben barátok és ellenségek között; elmédben légy egyenlő mindenkivel! A megzabolázatlan és félrevezetett elmén kívül nincs ellenség ebben a világban. Ha valaki mindenkit egyenlőnek lát, akkor olyan helyzetbe kerül, hogy tökéletesen imádhatja az Urat.
MAGYARÁZAT
Ha valaki nem tudja az elméjét az Úr lótuszlábára irányítani, nem tudja megzabolázni az elméjét. Arjuna a Bhagavad-gītāban (BG 6.34) így szól:
- cañcalaṁ hi manaḥ kṛṣṇa
- pramāthi balavad dṛḍham
- tasyāhaṁ nigrahaṁ manye
- vāyor iva suduṣkaram
„Ó, Kṛṣṇa, én úgy látom, hogy könnyebb megállítani a szelet, mint szabályozni az elmét, amely nyugtalan, fegyelmezetlen, csökönyös és hihetetlenül erős.” Az elme szabályozásának egyetlen hiteles folyamata az, ha elménket az Úr szolgálatát végezve megzabolázzuk. Az elme az, aminek az ösztönzésére ellenségeket teremtünk és barátokat szerzünk, valójában azonban nincsenek sem ellenségek, sem barátok. Paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ. Samaḥ sarveṣu bhūteṣu mad-bhaktiṁ labhate parām. Ez a felfogás az előfeltétele annak, hogy beléphessünk az odaadó szolgálat birodalmába.