HU/SB 7.9.16
16. VERS
- trasto ’smy ahaṁ kṛpaṇa-vatsala duḥsahogra-
- saṁsāra-cakra-kadanād grasatāṁ praṇītaḥ
- baddhaḥ sva-karmabhir uśattama te ’ṅghri-mūlaṁ
- prīto ’pavarga-śaraṇaṁ hvayase kadā nu
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
trastaḥ—ijedt; asmi—vagyok; aham—én; kṛpaṇa-vatsala—ó, Uram, aki oly kegyes vagy az elesett lelkekhez (akik nem rendelkeznek lelki tudással); duḥsaha—elviselhetetlen; ugra—ádáz; saṁsāra-cakra—a születés és halál körforgásának; kadanāt—e szánalmas helyzetből; grasatām—más feltételekhez kötött lelkek közé, akik felfalják egymást; praṇītaḥ—dobva; baddhaḥ—lekötve; sva-karmabhiḥ—a saját tetteim visszahatásai okozta folyamat; uśattama—ó, hatalmas és legyőzhetetlen; te—Tiéd; aṅghri-mūlam—a lótuszláb talpához; prītaḥ—elégedett lévén (velem); apavarga-śaraṇam—amely menedéket ad, hogy felszabaduljunk a szörnyű anyagi létből; hvayase—hívni fogsz (engem); kadā—amikor; nu—valójában.
FORDÍTÁS
Ó, leghatalmasabb, legyőzhetetlen Úr, aki oly kegyes vagy az elesett lelkekhez! Tetteim következtében démonok közé kerültem, s ezért életem az anyagi világban rettegéssel teli. Ó, mikor jön el az a pillanat, amikor lótuszlábad oltalmába hívsz, amely a végső cél, s megszabadít a feltételekhez kötött élettől?
MAGYARÁZAT
Az anyagi világban élni mindenképpen gyötrelmes, de ha valaki asurák, ateista emberek társaságába kerül, egyenesen elviselhetetlen. Felmerülhet az a kérdés, hogy miért kerül az élőlény az anyagi világba. Az ostobák néha még ki is gúnyolják az Urat, amiért ide juttatta őket. Valójában azonban mindenki a karmája alapján kerül a feltételekhez kötött életbe. Prahlāda Mahārāja éppen ezért minden feltételekhez kötött lelket képviselve belátja, hogy karmája következtében került az asurák közé. Az Úr kṛpaṇa-vatsalaként híres, mert végtelenül kegyes a feltételekhez kötött lelkekhez. Ahogy a Bhagavad-gītā elmondja, ha a vallási elvek követésében az emberek letérnek a helyes útról, az Úr megjelenik (yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati bhārata... tadātmānaṁ sṛjāmy aham). Az Úr rendkívüli módon, a szívén viseli a feltételekhez kötött lelkek felszabadulását, ezért mindannyiunkat arra tanít, hogy térjünk haza, vissza Hozzá (sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja). Prahlāda Mahārāja így arra várt, hogy az Úr kegyesen újra lótuszlábának oltalmába hívja. Mindenkinek mohón kell vágynia arra, hogy az Úr lótuszlábánál menedéket keresve s így teljesen képzetté válva a Kṛṣṇa-tudatban hazatérjen, vissza Istenhez.