HU/SB 9.14.9
9. VERS
- tyaja tyajāśu duṣprajñe
- mat-kṣetrād āhitaṁ paraiḥ
- nāhaṁ tvāṁ bhasmasāt kuryāṁ
- striyaṁ sāntānike ’sati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tyaja—hozd a világra; tyaja—hozd a világra; āśu—azonnal; duṣprajñe—ostoba asszony; mat-kṣetrāt—abból a méhből, melyet nekem kellett volna megtermékenyítenem; āhitam—nemzettek; paraiḥ—mások; na—nem; aham—én; tvām—téged; bhasmasāt—hamuvá égett; kuryām—tenni foglak; striyam—mivel egy nő vagy; sāntānike—aki egy gyermeket akar; asati—noha erkölcstelen vagy.
FORDÍTÁS
Bṛhaspati így szólt: Ostoba asszony! Méhedet, melyet nekem kellett volna megtermékenyítenem, valaki más termékenyítette meg! Szüld meg azonnal a gyermeked! Azonnal szüld meg! Légy nyugodt, nem foglak porrá égetni, miután a gyermek a világra jött. Tudom, hogy bár szemérmetlen vagy, fiúgyermekre vágytál, ezért nem foglak megbüntetni.
MAGYARÁZAT
Tārā, Bṛhaspati felesége volt, s ezért erényes asszonyként Bṛhaspatinak kellett volna megtermékenyítenie őt. Ő azonban inkább azt akarta, hogy Somától, a holdistentől essen teherbe, s ezért szemérmetlen volt. Bṛhaspati visszafogadta ugyan Tārāt Brahmātól, amikor azonban látta, hogy állapotos, azt akarta, hogy azonnal hozza világra fiát. Tārā bizonyára nagyon félt a férjétől, és úgy gondolta, hogy férje meg fogja büntetni a gyermek születése után. Bṛhaspati ezért megígérte neki, hogy nem fenyíti meg, mert bár erkölcstelen volt, és házasságon kívül esett teherbe, fiúgyermekre vágyott.