HU/SB 10.1.17

Revision as of 09:07, 11 December 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


17. VERS

bhūmir dṛpta-nṛpa-vyāja-
daityānīka-śatāyutaiḥ
ākrāntā bhūri-bhāreṇa
brahmāṇaṁ śaraṇaṁ yayau


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

bhūmiḥ—Földanya; dṛpta—felfuvalkodott; nṛpa-vyāja—királyoknak vagy az államban a legfelsőbb hatalom megszemélyesítőinek adva ki magukat; daitya—démonoknak; anīka—a katonák hadi falanxainak; śata-ayutaiḥ—határtalanul, sok százezerrel; ākrāntā—túlterhelve; bhūri-bhāreṇa—a fölösleges haderő terhével; brahmāṇam—az Úr Brahmāhoz; śaraṇam—menedéket keresni; yayau—ment.


FORDÍTÁS

Egyszer, amikor súlyos teherként nehezedtek rá a gőgös, királynak öltözött démonok hadi falanxainak ezrei, Földanya az Úr Brahmāhoz fordult segítségért.


MAGYARÁZAT

Amikor a világot túlterhelik a fölösleges haderők, valamint amikor démonikus királyok állnak az államok élén, ez a teher arra készteti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, hogy megjelenjen. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 4.7) így szól:

yadā yadā hi dharmasya
glānir bhavati bhārata
abhyutthānam adharmasya
tadātmānaṁ sṛjāmy aham

„Ó, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.” Amikor a Föld lakói ateistákká és istentelenekké válnak, olyan állatok szintjére süllyednek le, mint a kutyák és a disznók, és egyedül azzal foglalkoznak, hogy ugassanak egymásra. Ez dharmasya glāni, eltérés az élet céljától. Az emberi élet arra való, hogy elérjük a Kṛṣṇa-tudat legfelsőbb rendű tökéletességét, de amikor az emberek istentagadók, az államelnököket vagy királyokat pedig haderejük szükségtelenül felfuvalkodottá teszi, akkor egyedül azzal törődnek, hogy harcoljanak, és egyre növeljék államaik katonai erejét. Napjainkban ezért azt látjuk, hogy minden állam lázasan gyártja az atomfegyvereket, hogy felkészüljön a harmadik világháborúra. Erre a készülődésre kétségtelenül semmi szükség    —    ez csupán az államfők hamis büszkeségét tükrözi. Egy államfő igazi feladata az, hogy az emberek tömegét az élet különféle szakaszaiban Kṛṣṇa-tudatra nevelje, s így gondoskodjon boldogságukról. Cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭaṁ guṇa-karma-vibhāgaśaḥ (BG 4.13). Egy vezetőnek brāhmaṇákként, kṣatriyákként, vaiśyákként és śūdrákként kell nevelnie az embereket, és a különféle foglalkozásoknak megfelelő kötelességek végzésével kell megbíznia őket, ezzel segítve elő, hogy haladjanak a Kṛṣṇa-tudat felé. Ehelyett azonban a védelmező álarcában megjelenő szélhámosok és tolvajok létrehozzák a szavazás rendszerét, és a demokrácia nevében minden eszközt megragadva hatalomra jutnak, s kizsákmányolják az állampolgárokat. Réges-régen egyszer asurák, olyan emberek kerültek az állam élére, akik semmilyen Isten-tudattal nem rendelkeztek, s most ugyanez történik. A világ különféle államai elmélyülten erősítik haderejüket, és néha az állami bevétel hatvanöt százalékát is erre a célra fordítják. De miért kell az emberek verejtékes munkával megkeresett pénzét erre költeni? A világ jelenlegi helyzetére való tekintettel Kṛṣṇa alászállt mint a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom. Ez teljesen természetes, hiszen a Kṛṣṇa-tudat mozgalma nélkül a világ nem lehetne békés és boldog.