HU/SB 10.13.61
61. VERS
- tatrodvahat paśupa-vaṁśa-śiśutva-nāṭyaṁ
- brahmādvayaṁ param anantam agādha-bodham
- vatsān sakhīn iva purā parito vicinvad
- ekaṁ sa-pāṇi-kavalaṁ parameṣṭhy acaṣṭa
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ott (Vṛndāvanában); udvahat—elfogadva; paśupa-vaṁśa-śiśutva-nāṭyam—azt a játékot, hogy gyermek legyen egy tehénpásztor családban (Kṛṣṇa egyik neve Gopāla, „aki gondoskodik a tehenekről”); brahma—az Abszolút Igazság; advayam—második nélkül; param—a Legfelsőbb; anantam—határtalan; agādha-bodham—határtalan tudással rendelkező; vatsān—a borjak; sakhīn—és barátai, a fiúk; iva purā—épp úgy, mint azelőtt; paritaḥ—mindenhol; vicinvat—keresve; ekam—egyes-egyedül; sa-pāṇi-kavalam—egy falat étellel a kezében; parameṣṭhī—az Úr Brahmā; acaṣṭa—látta.
FORDÍTÁS
Az Abszolút Igazság egyetlen és páratlan, teljes tudással rendelkezik és határtalan. Az Úr Brahmā ezt az Abszolút Igazságot pillantotta meg, aki most egy gyermek szerepét játszotta egy tehénpásztor családban. Egyedül állt ott, ugyanúgy, ahogy korábban, s egy falat étellel a kezében mindenfelé a borjakat és tehénpásztor barátait kereste.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben fontos az agādha-bodham szó, melynek jelentése „határtalan tudással rendelkezik.” Az Úr tudása határtalan, ezért senki sem foghatja fel, hogy hol ér véget, ugyanúgy, ahogy nem lehet megmérni az óceánt sem. Mekkora a mi intelligenciánk az óceán hatalmas vizéhez hasonlítva? Milyen jelentéktelen volt az a hajó, amin Amerikába utaztam! Akár egy gyufásdoboz az óceán közepén. Kṛṣṇa értelme az óceánhoz hasonlít, mert elképzelni sem tudjuk, milyen hatalmas. A legjobb tehát, ha meghódolunk Kṛṣṇának. Ne próbálkozzunk azzal, hogy megmérjük Őt!
Az advayam szó, amelynek a jelentése „egyetlen, második nélkül”, szintén fontos. Brahmāt hatalmába kerítette Kṛṣṇa māyāja, ezért azt gondolta, hogy ő a Legfelsőbb. Az anyagi világban mindenki azt hiszi: „Én vagyok a legjobb ember a világon. Én tudok mindent.” „Miért kellene olvasnom a Bhagavad-gītāt? — gondolják az emberek. — Én tudok mindent. Nekem megvan mindenről a saját magyarázatom.” Brahmā azonban képes volt arra, hogy megértse: a Legfelsőbb Személyiség Kṛṣṇa. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ. Kṛṣṇa egyik neve ezért parameśvara.
Brahmā most Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét tehénpásztorfiúként megjelenve látta Vṛndāvanában, aki nem mutatta ki fenségét, hanem úgy állt, mint egy ártatlan kisfiú, egy falat étellel a kezében, barátaival, a tehénpásztorfiúkkal, a borjakkal és a tehenekkel kóborolva. Brahmā nem catur-bhujaként, a fenséges Nārāyaṇaként látta Kṛṣṇát — csupán egy ártatlan kisfiút látott. Mégis megértette, hogy habár Kṛṣṇa nem mutatja ki hatalmát, Ő ugyanaz a Legfelsőbb Személy. Az emberek általában nem becsülnek meg senkit mindaddig, amíg nem mutat fel valami csodálatosat. Brahmā azonban annak ellenére, hogy Kṛṣṇa nem vitt véghez semmiféle csodát, megértette, hogy ugyanaz a csodálatos személy áll előtte közönséges gyermekként, holott Ő az egész teremtés Ura. Brahmā ezért így imádkozott: govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. „Te vagy az eredeti személy, mindennek az oka. Leborulok Előtted!” Ez volt Brahmā megvalósítása. Tam ahaṁ bhajāmi. Ez az, amire szükség van. Vedeṣu durlabham: Kṛṣṇát nem lehet pusztán védikus tudással elérni. Adurlabham ātma-bhaktau: de ha valaki bhaktává válik, képes lesz megvalósítani Őt. Brahmā ezért bhakta lett. Kezdetben büszke volt arra, hogy ő Brahmā, az univerzum ura, de most megértette: „Íme az univerzum Ura. Én csupán egy jelentéktelen ügynök vagyok. Govindam ādi-puruṣam tam ahaṁ bhajāmi.”
Kṛṣṇa úgy játszott, mint egy színész. Brahmā bizonyos mértékben alaptalanul tekintélyesnek érezte magát, azt gondolva, hogy rendelkezik valamiféle hatalommal, ezért aztán Kṛṣṇa megmutatta neki valódi helyzetét. Hasonló dolog történt akkor is, amikor Brahmā meglátogatta Kṛṣṇát Dvārakāban. Amikor Kṛṣṇa ajtónállója jelentette az Úr Kṛṣṇának, hogy megérkezett az Úr Brahmā, Kṛṣṇa így válaszolt: „Melyik Brahmā? Kérdezd meg tőle, hogy melyik Brahmā!” Az ajtónálló így is tett, Brahmā pedig elcsodálkozott. „Van másik Brahmā rajtam kívül?” — töprengett. Amikor az ajtónálló tudatta az Úr Kṛṣṇával, hogy a négyfejű Brahmā jött el, az Úr Kṛṣṇa azt mondta: „Ó, a négyfejű! Hívd ide a többieket is, és mutasd meg őket neki!” Ez Kṛṣṇa helyzete. Kṛṣṇa számára a négyfejű Brahmā jelentéktelen, a „négyfejű tudósok”-ról nem is beszélve. A materialista tudósok azt gondolják, hogy ez a Föld bolygó ugyan teli van kincsekkel, de az összes többi üres. Semmi mást nem tesznek, csak spekulálnak, ezért ilyen tudományos végkövetkeztetésre jutnak. A Bhāgavatamból azonban megtudhatjuk, hogy az egész univerzumot mindenhol élőlények népesítik be. Ilyen ostobák a tudósok: nem tudnak semmit, mégis félrevezetik az embereket azzal, hogy tudósoknak, filozófusoknak és bölcs embereknek kiáltják ki magukat.