Tudnunk kell, mi az, amire az emberi társadalomnak jelenleg szüksége van. Nos, mire van szüksége? Az emberi társadalmat többé nem osztják országokra és közösségekre a földrajzi határok: sokkal nyitottabb, mint a középkorban volt, s a világ abba az irányba halad, hogy egyetlen államot, egy egységes emberi társadalmat hozzon létre. A Śrīmad-Bhāgavatam szerint a lelki kommunizmus eszménye többé-kevésbé az egész emberi társadalom egységén alapszik, sőt az élőlények együttes energiájának harmóniáján. A nagy gondolkodók úgy érzik, szükség van arra, hogy sikeresen valóra váltsák ezt az elképzelést. A Śrīmad-Bhāgavatam ki fogja elégíteni az emberi társadalomnak ezt az igényét. Ez a mű annak érdekében, hogy megalapozza e szövetség eszményét, a Vedānta filozófia aforizmájával kezdődik: janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1).
Az emberi társadalom még nem merült a feledés sötétségébe. Az egész világ gyors iramban fejlődik az anyagi jólét, az oktatás és a gazdaság területén. Valami azonban még sincs egészen rendben, e társadalomban, s ezért még a legjelentéktelenebb kérdések is rendkívüli vitákat eredményeznek. Szükség van tehát arra, hogy megtaláljuk a megoldást, hogyan válhat az emberiség egységessé békében, barátságban és jólétben szövetkezve. A Śrīmad-Bhāgavatam ezt a szükséget elégíti ki, mert olyan szellemi érték, amely képes az egész emberi társadalmat újra lelki síkra emelni.
A Śrīmad-Bhāgavatamot az iskolákban és az egyetemeken is tanítani kell, a társadalom démonikus arculatának megváltoztatása érdekében. Ezt javasolja a kiváló diák-bhakta, Prahlāda Mahārāja.
- kaumāra ācaret prājño
- dharmān bhāgavatān iha
- durlabhaṁ mānuṣaṁ janma
- tad apy adhruvam artha-dam
- (SB 7.6.1)
Az emberi társadalomban az egyenlőtlenségnek az elvek nélküli, istentagadó civilizáció az oka. Létezik Isten, a Mindenható Egyetlen. Tőle származik minden, Ő tart fenn mindent, s Ő az, akibe végül minden beleolvad, és ott megpihen. Az anyagi tudomány mindeddig eredménytelenül próbálkozott, hogy megtalálja a teremtés végső forrását, ennek ellenére kétségtelen tény, hogy mindennek van egy elsődleges eredete. Erről az elsődleges forrásról beszél rendkívül érthetően és hitelesen a csodálatos Bhāgavatam, a Śrīmad-Bhāgavatam.
A Śrīmad-Bhāgavatam olyan transzcendentális tudomány, amely nemcsak mindennek a végső forrását tárja fel, de Hozzá fűződő kapcsolatunkat is, sőt azt is megtudhatjuk belőle, mi a kötelességünk, hogyan tehetjük tökéletessé az emberi társadalmat e tökéletes tudásra alapozva. Ez a lenyűgöző alkotás szanszkrit nyelven íródott, s most megjelent a gondos angol fordítás is, így pusztán figyelmes elolvasásával az ember teljes mértékben megismerheti Istent, s olyan műveltségre tehet szert, mellyel megvédheti magát az ateisták támadásától, s ami a legfontosabb, másokat is meg tud majd győzni arról, hogy Isten — valóság.
A Śrīmad-Bhāgavatam a végső forrás definiálásával kezdődik. Ez a mű a Vedānta-sūtra hiteles magyarázata, amelynek szerzője szintén Śrīla Vyāsadeva. Kilenc éneken keresztül fokozatosan vezet el Isten megvalósításának legmagasabb szintjéig. Az egyetlen elengedhetetlen feltétel a transzcendentális tudomány e nagyszerű könyvének tanulmányozásához az, hogy figyelmesen, lépésről lépésre haladjunk, s ne ugorjunk előre rendszertelenül, mint más, közönséges könyvnél tennénk. Fejezetről fejezetre kell végigolvasnunk, egyiket a másik után. Az eredeti szanszkrit szöveg, annak latin betűs átírása, az egyes szavak jelentése, a fordítás és a magyarázatok olyan rendezőelv alapján követik egymást, hogy az első kilenc éneket elolvasva az ember kétségtelenül Istent megvalósított lélekké válik.
A Tizedik Ének jellegében különbözik az első kilenc énektől, mert közvetlenül az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa transzcendentális cselekedeteit írja le. Anélkül, hogy áttanulmányozná az első kilenc éneket, senki sem képes arra, hogy befogadja a Tizedik Ének mondanivalóját. A könyv tizenkét különálló énekből áll, de a legjobb az, ha egymás után, rövid részletekben olvassuk végig.
Be kell vallanom, biztosan követtem el hibát a Śrīmad-Bhāgavatam bemutatásában, mégis remélem, hogy a társadalom gondolkodói és vezetői kedvező fogadtatásban részesítik majd, a Śrīmad-Bhāgavatam következő állításának szellemében (SB 1.5.11):
- tad-vāg-visargo janatāgha-viplavo
- yasmin prati-ślokam abaddhavaty api
- nāmāny anantasya yaśo ’ṅkitāni yac
- chṛṇvanti gāyanti gṛṇanti sādhavaḥ
„Ám az az irodalom, amelyet a határtalan Legfelsőbb Úr neve, híre, formája és kedvtelései transzcendentális dicsőségének leírása tölt meg, transzcendentális alkotás, melynek célja, hogy forradalmat hozzon a félrevezetett civilizáció istentelen életébe. Az ilyen transzcendentális írást, még ha tökéletlen alkotás is, a megtisztult, valóban őszinte emberek hallgatják, éneklik és elfogadják.”
- Oṁ tat sat
- Delhi, 1962. december 15.