HU/SB 3.32.18
18. VERS
- trai-vargikās te puruṣā
- vimukhā hari-medhasaḥ
- kathāyāṁ kathanīyoru-
- vikramasya madhudviṣaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
trai-vargikāḥ—a felemelkedéshez vezető három folyamat iránt érdeklődő; te—azok; puruṣāḥ—személyek; vimukhāḥ—nem érdeklődnek; hari-medhasaḥ—az Úr Harinak; kathāyām—a kedvteléseiben; kathanīya—méltó arra, hogy énekeljenek róla; uru-vikramasya—akinek rendkívüli hősiessége; madhu-dviṣaḥ—Madhu démon elpusztítója.
FORDÍTÁS
Ezeket az embereket trai-vargikáknak nevezik, mert egyedül a felemelkedés három folyamata érdekli őket. Ellene vannak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki megnyugvást adhat a feltételekhez kötött léleknek, s nem törődnek a Legfelsőbb Személyiség kedvteléseivel, amelyek az Úr transzcendentális hősiessége miatt méltók arra, hogy halljunk róluk.
MAGYARÁZAT
A védikus gondolkodás szerint négy elv vezet a felemelkedéshez: a vallásosság, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a felszabadulás. Akiket egyedül az anyagi élvezet érdekel, előírt kötelességeik elvégzését tervezik, s a felemelkedés három útjával, a vallásos szertartásokkal, az anyagi gyarapodással és az érzékkielégítéssel törődnek. Ők anyagi helyzetük javítása révén élvezhetik az anyagi életet. A materialista embereket egyedül e felemelkedéshez vezető folyamatok érdeklik, amelyeket trai-vargikának neveznek. Trai azt jelenti: „három”, vargika pedig azt: „felemelő folyamatok”. E materialista emberek sohasem vonzódnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, sőt ellenségesen gondolnak Rá.
A vers az Istenség Legfelsőbb Személyiségét hari-medhaḥnak nevezi, ami annyit jelent, hogy „Ő az, aki ki tudja szabadítani az embert a születés és halál körforgásából”. A materialistákat nem érdekli, hogy halljanak az Úr csodálatos kedvteléseiről. Azt hiszik, hogy ezek mesék csupán, s a Legfelsőbb Istenség sem más, mint egy ember, az anyagi természet szülötte. Nem alkalmasak arra, hogy fejlődjenek az odaadó szolgálatban, a Kṛṣṇa-tudatban. Egyedül az újságokban olvasható történetek, a regények és az elképzelt színdarabok érdeklik őket. Az Úr valóságos tetteiről — például arról, hogyan harcolt az Úr Kṛṣṇa a kurukṣetrai csatatéren —, a Pāṇḍavák cselekedeteiről vagy az Úr vṛndāvanai és dvārakāi kedvteléseiről a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam írnak, melyek az Úr tetteiről szóló történetekkel vannak teli. A materialista emberek azonban, akik abban merülnek el, hogy feljebb jussanak itt, az anyagi világban, ügyet sem vetnek az Úr tetteire. A világ nagy politikusainak vagy egy nagyon gazdag embernek a cselekedetei roppant érdeklik őket, ám a Legfelsőbb Úr transzcendentális kedvteléseire nem kíváncsiak.