HU/BG 1.20
20. VERS
- atha vyavasthitān dṛṣṭvā
- dhārtarāṣṭrān kapi-dhvajaḥ
- pravṛtte śastra-sampāte
- dhanur udyamya pāṇḍavaḥ
- hṛṣīkeśaṁ tadā vākyam
- idam āha mahī-pate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha – azután; vyavasthitān – elhelyezkedve; dṛṣṭvā – ránézve; dhārtarāṣṭrān – Dhṛtarāṣṭra fiaira; kapi-dhvajaḥ – akinek Hanumān jelölte a zászlaját; pravṛtte – mielőtt elkezdte volna; śastra-sampāte – nyilai kilövését; dhanuḥ – íjat; udyamya – felvette; pāṇḍavaḥ – Pāṇḍu fia (Arjuna); hṛṣīkeśam – az Úr Kṛṣṇához; tadā – akkor; vākyam – szavakat; idam – ezeket; āha – mondta; mahī-pate – ó, király.
FORDÍTÁS
Ekkor Arjuna, Pāṇḍu fia a harci szekéren ülve, melynek Hanumān díszlett a zászlaján, felvette íját, s felkészült, hogy kilője nyilait. Ó, király! Dhṛtarāṣṭra fiainak felsorakozott hada láttán e szavakkal fordult az Úr Kṛṣṇához:
MAGYARÁZAT
A csata még nem kezdődött el. Az előző versekből megtudhattuk, hogy Dhṛtarāṣṭra fiain mondhatni elkeseredés lett úrrá, amikor a csatamezőn meglátták az Úr Kṛṣṇa közvetlen irányítása alatt álló Pāṇḍavák haderejének nem várt elrendezését. Az Arjuna zászlaját díszítő Hanumān-jel szintén győzelmükre utalt, hiszen Hanumān az Úr Rāma mellett harcolt a Rāvaṇa elleni csatában, amelyből az Úr Rāma került ki győztesen. Arjuna harci szekerén most Rāma és Hanumān egyaránt jelen voltak, hogy segítsék őt. Az Úr Kṛṣṇa azonos Rāmával, s bárhol legyen Rāma, ott örök szolgája, Hanumān, és örök hitvese, Sītā, a szerencse istennője is jelen van. Arjunának éppen ezért nem kellett félnie semmiféle ellenségtől. De ami a legfontosabb, az érzékszervek Ura, az Úr Kṛṣṇa állt mellette személyesen, hogy útmutatást adjon neki, így aztán Arjuna a legjobb tanácsokat kapta ahhoz, hogy megvívja a csatát. Ezek a kedvező körülmények – melyeket az Úr rendezett el örök híve számára – a biztos győzelem előjelei voltak.