HU/BG 2.55
55. VERS
- śrī-bhagavān uvāca
- prajahāti yadā kāmān
- sarvān pārtha mano-gatān
- ātmany evātmanā tuṣṭaḥ
- sthita-prajñas tadocyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; prajahāti – elhagyja; yadā – amikor; kāmān – az érzékkielégítés utáni vágyakat; sarvān – minden fajtát; pārtha – ó, Pṛthā fia; manaḥ-gatān – az elme által kitaláltakat; ātmani – a lélek tiszta állapotában; eva – bizonyosan; ātmanā – a megtisztult elme által; tuṣṭaḥ – elégedett; sthita-prajñaḥ – transzcendentális helyzetűnek; tadā – akkor; ucyate – mondják.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ó, Pārtha! Amikor az ember lemond az érzékkielégítésre irányuló, az elme által kitalált valamennyi vágyról, s ekképpen megtisztult elméje egyedül az önvalóban talál elégedettséget, akkor azt mondhatjuk róla, hogy tiszta, transzcendentális tudata van.
MAGYARÁZAT
A Bhāgavatam megerősíti, hogy aki teljesen Kṛṣṇa-tudatú, azaz aki odaadással szolgálja az Urat, a nagy szentek minden jó tulajdonságával rendelkezik, míg annak az embernek, akinek helyzete nem transzcendentális, nincsenek jó tulajdonságai, hiszen saját elmeszüleményeinél keresett menedéket. Ezért hát helyesen mondja a vers, hogy az embernek meg kell válnia minden érzéki vágytól, melyet az elme hoz létre. E vágyakat nem lehet mesterséges úton megszüntetni, ám a Kṛṣṇa-tudat cselekedeteivel minden külön erőfeszítés nélkül maguktól lecsillapodnak. Ezért haladéktalanul a Kṛṣṇa-tudat tetteihez kell látnunk, mert az odaadó szolgálat azonnal a transzcendentális tudat szintjére segíthet bennünket. Egy rendkívül fejlett szinten álló lélek mindig elégedett, mert megértette, hogy ő a Legfelsőbb Úr örök szolgája. E transzcendentális helyzetben nincsenek alantas materializmusból fakadó érzéki vágyai, s a Legfelsőbb Úr örök szolgájának természetes helyzetében mindig boldog.