HU/BG 3.9
9. VERS
- yajñārthāt karmaṇo ’nyatra
- loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ
- tad-arthaṁ karma kaunteya
- mukta-saṅgaḥ samācara
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yajña-arthāt – csakis Yajña, vagyis Viṣṇu kedvéért végzett; karmaṇaḥ – munkát; anyatra – kivéve; lokaḥ – a világ; ayam – ez; karma-bandhanaḥ – a tettek okozta kötelék; tat – Neki; artham – kedvéért; karma – munkát; kaunteya – ó, Kuntī fia; mukta-saṅgaḥ – megszabadulva a kapcsolatoktól; samācara – végezd tökéletesen.
FORDÍTÁS
Az ember végezze úgy munkáját, hogy az Viṣṇunak ajánlott áldozat legyen, másképp tettei az anyagi világhoz kötözik. Ó, Kuntī fia, teljesítsd ezért előírt kötelességed az Ő örömére, s így mindig mentes maradsz a kötelékektől!
MAGYARÁZAT
Az embernek dolgoznia kell még teste fenntartásáért is, ezért sajátságos társadalmi helyzete és tulajdonságai szerint előírt kötelességei olyanok, hogy általuk elérheti ezt a célt. A yajña szó az Úr Viṣṇut vagy az áldozati szertartásokat jelenti. Minden áldozatnak az Úr Viṣṇu elégedettsége a célja. A Védák kijelentik: yajño vai viṣṇuḥ. Más szóval ugyanannak a célnak teszünk eleget, ha végrehajtjuk az előírt yajñákat, mint ha közvetlenül az Úr Viṣṇut szolgáljuk. Ezért a Kṛṣṇa-tudat, ahogyan ez a vers is írja, a yajña végrehajtását jelenti. A varṇāśrama-intézmény célja szintén az Úr Viṣṇu elégedettsége. Varṇāśramācāravatā puruṣeṇa paraḥ pumān / viṣṇur ārādhyate (Viṣṇu-purāṇa 3.8.8).
Az embernek Viṣṇu öröméért kell tehát dolgoznia. Bármi másért cselekszik ebben az anyagi világban, az rabságot eredményez, mert a jó és a rossz tett egyaránt visszahatásokkal jár, a visszahatások pedig bilincsbe kötik a tett elkövetőjét. Kṛṣṇa-tudatban kell cselekednünk, Kṛṣṇa (Viṣṇu) elégedettsége érdekében, s e tettek végzése a felszabadult szinten történik. Ez tehát a tettek művészete, amely kezdetben nagyon ügyes irányítást igényel. Éppen ezért nagyon szorgalmasan kell dolgoznunk, vagy az Úr Kṛṣṇa bhaktájának szakszerű vezetése, vagy közvetlenül az Úr Kṛṣṇa irányítása alatt (s Arjunának ez a lehetőség adatott meg). Semmit sem szabad csupán az érzékkielégítésért végeznünk: mindent Kṛṣṇa kielégítése érdekében kell tennünk. Ez nemcsak a tettek visszahatásaitól szabadít meg bennünket, de lassanként arra a szintre is felemel, amelyen az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végezhetjük. Ez a szolgálat az egyetlen dolog, amely által eljuthatunk Isten országába.