HU/BG 8.10
10. VERS
- prayāṇa-kāle manasācalena
- bhaktyā yukto yoga-balena caiva
- bhruvor madhye prāṇam āveśya samyak
- sa taṁ paraṁ puruṣam upaiti divyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prayāṇa-kāle – a halál pillanatában; manasā – az elmével; acalena – eltérés nélkül; bhaktyā – teljes odaadással; yuktaḥ – elmerülve; yoga-balena – a misztikus yoga erejével; ca – szintén; eva – bizony; bhruvoḥ – a két szemöldök; madhye – között; prāṇam – az életlevegőt; āveśya – rögzítve; samyak – teljesen; saḥ – ő; tam – azt; param – transzcendentális; puruṣam – az Istenség Személyiségét; upaiti – eléri; divyam – a lelki világban.
FORDÍTÁS
Aki a halál beálltakor életlevegőjét a két szemöldöke közé rögzíti, és a yoga erejével teljes odaadással, megingathatatlan elmével a Legfelsőbb Úrra emlékezik, az minden kétséget kizárva eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez.
MAGYARÁZAT
Ez a vers egyértelműen kimondja, hogy a halál pillanatában az elmét odaadással az Istenség Legfelsőbb Személyiségére kell irányítani. A yogát gyakorlók számára azt ajánlják, hogy emeljék az életerőt a két szemöldökük közé (az ājñā-cakrához). Ez a vers a ṣaṭ-cakra-yogát javasolja, amely a hat cakrán való meditációt jelenti. Egy tiszta bhakta nem gyakorolja ezt, de mivel mindig elmerül a Kṛṣṇa-tudatban, a halál pillanatában az Ő kegyéből képes az Istenség Legfelsőbb Személyiségére emlékezni. Ezt a tizennegyedik vers magyarázza el.
Annak, hogy a vers a yoga-balena szót használja, jelentősége van, mert a yoga – akár a ṣaṭ-cakra-yoga, akár a bhakti-yoga – gyakorlása nélkül a halál pillanatában az ember nem érheti el ezt a transzcendentális állapotot. A halál eljövetelekor az ember nem képes arra, hogy hirtelen a Legfelsőbb Úrra emlékezzen; valamelyik yogát, különösen a bhakti-yogát kell ehhez gyakorolnia egész életében. Mivel a halál pillanatában az elme rendkívül zavart, még életünkben kell a lelki életet gyakorolnunk a yoga segítségével.