HU/BG 8.15
15. VERS
- mām upetya punar janma
- duḥkhālayam aśāśvatam
- nāpnuvanti mahātmānaḥ
- saṁsiddhiṁ paramāṁ gatāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mām – Engem; upetya – elérve; punaḥ – ismét; janma – a születés; duḥkha-ālayam – és szenvedések helyére; aśāśvatam – ideiglenesre; na – sohasem; āpnuvanti – eljönnek; mahā-ātmānaḥ – a nagy lelkek; saṁsiddhim – a tökéletességet; paramām – a végsőt; gatāḥ – akik elérték.
FORDÍTÁS
Miután elértek Engem, a nagy lelkek, az odaadó yogīk soha többé nem térnek vissza ebbe az átmeneti, szenvedésekkel teli világba, mert már elérték a legfőbb tökéletességet.
MAGYARÁZAT
Ez az ideiglenes anyagi világ a születés, az öregség, a betegség és a halál okozta szenvedések birodalma, így hát érthető, hogy aki egyszer elérte a legfőbb tökéletességet, s eljutott a legfelsőbb bolygóra, Kṛṣṇalokára, Goloka-Vṛndāvanára, az nem akar többé visszatérni ide. A legfelsőbb lelki bolygóról azt írják a Védák, hogy avyakta, akṣara és paramā gati, ami azt jelenti, hogy meghaladja anyagi látásunkat és felfoghatatlan, ám mégis a legfelsőbb cél, ahová a mahātmāk (nagy lelkek) igyekeznek. A mahātmāk a megvilágosodást elért bhaktáktól kapják meg a transzcendentális üzenetet, s így fokozatosan a Kṛṣṇa-tudatú odaadó szolgálathoz látnak, s annyira elmélyednek e transzcendentális szolgálatban, hogy nemcsak az anyagi, de a lelki bolygókra sem akarnak többé eljutni. Egyedül Kṛṣṇát akarják, s egyedül Kṛṣṇa társaságára vágynak. Ez az élet legmagasabb rendű tökéletessége. A vers a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa híveiről beszél, akik személyként fogadják el Őt. Ezek a Kṛṣṇa-tudatos bhakták az élet legfőbb tökéletességét érik el, ezért ők a legmagasabb szinten álló lelkek.