HU/BG 11.35
35. VERS
- sañjaya uvāca
- etac chrutvā vacanaṁ keśavasya
- kṛtāñjalir vepamānaḥ kirītī
- namaskṛtvā bhūya evāha kṛṣṇaṁ
- sa-gadgadaṁ bhīta-bhītaḥ praṇamya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sañjayaḥ uvāca – Sañjaya mondta; etat – így; śrutvā – hallván; vacanam – beszédet; keśavasya – Kṛṣṇáét; kṛta-añjaliḥ – összetett kezekkel; vepamānaḥ – reszketve; kirītī – Arjuna; namaskṛtvā – hódolatát ajánlva; bhūyaḥ – ismét; eva – is; āha – mondta; kṛṣṇam – Kṛṣṇának; sa-gadgadam – elcsukló hangon; bhīta-bhītaḥ – nagy félelemmel; praṇamya – tiszteletét ajánlva.
FORDÍTÁS
Így szólt Sañjaya Dhṛtarāṣṭrához: Ó, király! Miután Arjuna hallotta e szavakat az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, remegve, összetett kézzel újra és újra a hódolatát ajánlotta. Félelemmel telve, elcsukló hangon ekképpen szólt az Úr Kṛṣṇához:
MAGYARÁZAT
Korábban már beszéltünk arról, hogy Arjunát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kozmikus formája láttán csodálat és zavar töltötte el. Újra és újra tiszteletteljes hódolatát ajánlotta hát Kṛṣṇának, s elcsukló hangon, ezúttal nem barátként, hanem az Urat csodáló bhaktaként imádkozni kezdett Hozzá.